Print this page

Védjegyek

Cseke Péter portrékötetéről

A kötet íróportrék gyűjteménye. A gazdag művelődés- és irodalomtörténeti tudásanyaggal rendelkező szerző, Cseke Péter elsősorban a két világháború közötti írók arcképét kínálja, de mellettük néhány későbbi alkotó is feltűnik – például Zágoni Attila, Sütő András vagy Beke György. Az 1920-as évektől napjainkig terjedő időszak erdélyi magyar iránymutató szellemi kincsének egy jelentős – kötetbe foglalt – részét nyújtja át az olvasónak Cseke Péter kolozsvári író, egyetemi tanár (Védjegyek. Íróportrék – Ellenfényben. Kriterion Kiadó, 2011).

Írásainak egy része – az 1960-as évek végétől a rendszerváltozásig – falujáró újságíró korában született. A többi a rendszerváltozás után került kisebb-nagyobb nyilvánosság elé előadás vagy újságcikk formában. Az utóbbi huszonkét év művelődési arculatához, közösségi hagyományainkhoz kötődő írásaiban is a szerző kritikus szemmel láttatja a szellemi és kultúrpolitikai mozgástereket. Ezekből sem, és – természetesen – a két világháború közti időszak eseményeiből, illetőleg a két világháború közti időszak íróportréiból sem hiányzik a történelmi háttér.

Olvashatunk például Kós Károly erdélyiségének és európaiságának összetartozásáról, Makkai Sándor erdélyi református püspök kisebbségi létfelfogásáról (a Lehet – Nem lehet máig tartó vitára kell gondolnunk; Makkai azt mondta: kisebbségi létben nem lehet emberhez méltó életet élni, Reményik Sándor válasza erre: Lehet, mert muszáj!). Olvashatunk továbbá a vörös diktatúra húzd meg – ereszd meg módszereiről, a rezsimet kiszolgáló magyar pártfunkcionáriusok gaztetteiről, a bezúzásra ítélt értékes, színvonalas munkákról (Erdélyi Fiatalok  stb.). A jobbnál jobb tanulmányok sora folytatható és olyan erdélyi kiválóságokról szólnak, mint például Tamási Áron, Szabó T. Attila, Szabédi László, Mikó Imre, László Gyula, Beke György, Sütő András, Szabó Gyula, Páskándi Géza és mások.

Cseke Péter filológiai pontossága mellett föltétlenül említést érdemel, hogy eszme- és irodalomtörténeti munkáját közérthető módon írta, hogy az általa feltárt közösségi örökség az erdélyi magyarság értelmiségi rétegének hosszú távon is kulturális és megtartó erőterévé válhasson.

© 2017 Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány