Borsodi L. László prózavers-kötetéről

A talán fokozatai

Borsodi L. László legutóbbi könyve, a Feljegyzések a földről, 2012-ben jelent meg a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál. A könyv külalakra szép, az ember jó kedvvel veszi kézbe – a borító, és a ciklusok előtti grafikák Ráduly Margit keze munkáját dicsérik. A szerző nem töltötte az idejét intézményes könyvkiadásos pályázással: ő maga szerzett különböző helyekről pénzeket (önkormányzatoktól, megyei tanácstól, közbirtokosságoktól stb.) – talán ezért is kerekedett ki az összegből egy ilyen egészséges, csinos, keményborítós kötet. Első látásra az egyszerűség kényszere oldódik fel ebben a könyvben: az előző kötetekre jellemző, néhány soros versektől a szerző eljut a prózaversig. Színszimbolika – erős kontrasztok dominanciája lelhető fel a szövegekben: éjszakák és fehér kövek kerülnek egymás mellé.

 Egyszerű ténymegállapításként hatnak a mondatok – mert hiszen azok is – és ezeknek a szövevénye, kanyargása, egyedi, szinte rezignált hangulatú lüktetése az, ami költészettel tölti meg a teret. Mert “A szavak nem találnak legyőzőre: nem engednek a tényeknek, a felszín lebegésének. A figyelem a mellékhangoké, amelyeknek nincs nevük, mert nem tudják megteremteni a maguk határait.” Mert ki lehet írni a lap széléig bátran – hiszen (amint annak tanúi vagyunk) a szöveg nem veszít lírához viszonyított helyzetenergiájából. Csipetnyit sem.

A talán fokozatai bontakoznak ki a szemeink előtt - bizonyosságokat hordozó mondatok árnyékában felbukkan a mintha – az éjszaka és nappal, a fekete és fehér, semmi és Isten végleteinek szorításában, cselekvéseiben, érzéseiben stb. tétovává lesz az ember.
Megfigyelésben rejlő precízió érhető tetten -, és precízió a fogalmazásban. Tér, felület, párhuzamos, és hasonló szavak használata által körvonalazódik az a dimenzió, amelyben a ténymegállapító, de melegen lüktető kijelentő mondatok közeiben mégis megtörténik a csoda - létrejön a költészet.

Talán nem véletlen, hogy az első – azaz tulajdonképpen az ötvenedik prózavers, a Nyomok a porból az, amely megkoronázza, értelmezi, egyben előrevetíti a következő negyvenkilencet - éppen a hetedik oldalra került. A hetes szám több vonatkozásban is visszakacsint ránk a lapokról: hét ciklusra tagolódik a kötet, és mindegyik ciklus hét verset tartalmaz. Mert hét a szentség, az isteni hármas és a földi négyes összegét adó szám, a makrokozmoszt és a mikrokozmoszt is jelképezheti, a befejezetlenséget, a határtalanságot stb. Mert ugyanúgy felbukkan Isten is a versekben, mint a Nő, vagy a kétségeivel küszködő egyszerű földi halandó – de az Istenhez való viszony nyilvánvaló változásokon ment keresztül, ami a szerző első köteteinek istenképét illeti.

Moha a köveken: ez a ciklus- és verscím akár a kötetben helyet foglaló szövegek metaforája is lehetne: a napi rutin a kedvessel, vagy egy furcsa éjszaka vagy alkonyat kapcsán érzett hangulat felszíne, mohája mögött a mélyen megélt emberi állapot magva maga a kő.
Egy beérett, pontos, üresjáratoktól mentes líra a Borsodi L. László új irányt vevő lírája, és mindezek tükrében a folytatást nagy örömmel és kíváncsisággal várjuk!