Gyergyói költők antológiája

Találkozások

Találkozások III. címmel újabb antológiát adott ki az ötvenéves jubileumát ünneplő Salamon Ernő Irodalmi Kör. A kisebb megszakításokkal ötven éve működő kör tagjai gyergyói születésű, illetve itt élő írók, költők. A kötet nem teljes, hiszen több egykori tag alkotása hiányzik belőle. „A Találkozások IV. gyűjteményes kötet fogja pótolni a tervek szerint e hiátust” – mondta a kötet szerkesztője, Bajna György, kinek előszavából idézünk.

Bekopogó

„Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!
Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott
tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján?
hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot
ittak a fürge barátok a szépszemű karcsú pohárból?

Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld
jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és
éltek a holtak”

Radnóti Miklós szép sorai érintenek meg, amikor tétova és minden bizonnyal nem egészen pontos, tehát csak történettöredék írásába kezdek, mint az egyedüli, aki 1962. október közepétől nyomon követhettem, tagja lehettem az irodalmi körnek. A kedves Garai Ödön bácsi tudása,  Barabássy László lelkes szervezése hozta létre. Az első tagok munkások, diákok voltak. El-eljöttek az önképzőköri ülésre tanárok is. Otthont a Laurentzi szállóból Petőfi Sándor Kultúrházzá „emelt” Korona biztosított. Milyen érdekes, Laurentzi János szervezte az 1880-as években Gyergyószentmiklós első olvasókörét. A középiskolás diákok közül Bereczki Károllyal érdeklődtünk kitartóbban. Vakációk alatt ellenben állandóan eljárt a köri ülésekre Balázs István is, aki akkor Marosvásárhelyen tanult. Barabássy Balánbányára került, a helyére Nyisztor Miklós, a kultúrház akkori egyik szakirányítója lépett. Aztán megérkezett igazgatónak Váli József, a Marosvásárhelyen végzett magyartanár. Nem sokkal később újságíró lett, helyét a könyvtárigazgatónak hazatért Csata Ambrus vette át. Ekkor már a városi könyvtárban tartottuk a találkozókat. A színjátszás mellett a köri tagok az egyre gyakoribb irodalmi estek szereplői között is a legtöbben voltak. Jutott a 20-25 irodalomkedvelőből oda is. Mire elkészült a Szakszervezeti Művelődési Ház, a köri tevékenység úgymond takaréklángra került. Néhány író-olvasó találkozó hozta még össze a tagokat, egyre ritkábban. Sikerült feléleszteni a lángot. A kör új környezetben talált helyet üléseinek. Egyik ajtón a szakszervezeti könyvtárba léphetett az érdeklődő, itt tartottuk a köri üléseket ismét hetente, a másikon az akkor nagy népszerűségnek örvendő és a körbe is el-ellátogató Karancsi Sándor műtermébe. Később az is kiderült, hogy az épületben másnak is volt helye: az állambiztonságiaknak, a szekunak. A művelődési Ház igazgatója, Kémenes Lajos magyartanár jó házigazdája volt a körnek, ahogy később a szintén tanár Varga Gyöngyi igazgatónő is. Boldog hetvenes évek! – sóhajthatnánk fel. A kör életében a leggazdagabb időszak volt.  Néhány név: Bartók Júlia, Bíró Mózes Éva, Bíró László (fizikus), Györffi Kálmán, Szávai Géza. A két orvos: Panigay Róbert s az időközben köri taggá váló Kercsó Attila. Vidékről feljáró és helyi pedagógusok, középiskola diákjai közül pl. Farkas László, Parászka Miklós, Sándor Magdolna. A hazatért Burján Emil és hitvese, Gál Éva Emese teljesen új levegőt hoztak: az irodalomét, az addig inkább csak irodalomnépszerűsítő és önképzőkörként működő csoportosulásba. A hetvenes évek végére már T. Szabó Edit is bontogatni kezdi szárnyait. Kimaradnak a felolvasók közül, de eljárnak a köri ülésekre: Bábics István, Benedek Balázs és Dávid István. A köri tagok között több egészségügyi asszisztens is feltűnik, ahogy az élet területéről sok más szakma képviselője, még Garda Dezső történész is. Tény, a hetvenes évek értelmiségiek körévé alakította a társaságot. Vitákat általában Szávai, Györffi, Bartók és Bíró Lászlóné Mózes Éva kezdeményez, gerjeszt. Tartalmas kor volt ez a kör életében.

A nyolcvanas évekre a teher alatt nő a pálma jelige jellemző. Szávai és Györffi, újságíró lesz Bukarestben. A maradék középhad tagjai pedig – talán csak Gál Éva Emese a kivétel -, ekkor válik alkotóvá. Megjelennek Kercsó Attila és Panigay Róbert első könyvei.

A tagság csaknem állandó, a kör vezetése változik gyakrabban, mint addig, de amikor mélypontra kerül a köri élet, mindig van elég erő a talpra állásra. Itt ki kell emelnünk Gálné Esztegár Ildikó nevét is.

1990 után 15-17 tagra állandósul a kör. Valóban tarka a társaság. Ha volt fordulat, az a jegyzőkönyvek lapjaiból olvashatók mellett az egyre gyakrabban megjelenő önálló kötetek számával mérhető.  Hiszen az egykor diákként el-ellátogató Ferenczi Attila, Gergely Edit, Rafi Lajos, Papp Attila Zsolt mellett Antal János, Bíró László, Burján Emil, Czírják Edit, Ferenczy Rozália, Csata Ambrus, Gálné Esztegár Ildikó és alulírott is csatlakozik a több kötetes Gál Éva Emese, Györffi Kálmán, Kercsó Attila, Panigay Róbert mellé.

És ne feledkezzünk meg a kör tiszteletbeli tagjairól: Bereczki Károlyról és Kamenitzky Antalról sem, ahogy Burján Gál Enikőről sem, akinél senki fiatalabb nem látogatta a kört. Magzatkorától!

Az 50 esztendő alatt a romániai magyar irodalom csaknem valamennyi jelentős alakja vendégünk volt. Hosszú lenne emlékezetből a névsor és sértőn hiányos. Ezért eltekintünk tőle. De nem hagyhatjuk szó nélkül a korondi tollforgatókkal tartott találkozókat, ahogy a marosvásárhelyi Súrlott Grádiccsal kialakult jó viszonyunkat sem.

Ötven év alatt sok „házinénink-bácsink” volt. Mindig oda költöztünk, ahol szívesen láttak. Kultúrotthon, könyvtár, nőegylet, Művelődési Ház, ismét könyvtár, sőt a Nosztalgia Kávézó is volt főhadiszállásunk. Köszönet azoknak, akik befogadásunkkor ezen intézmények élén álltak, illetve Máthé Editnek, a Nosztalgia Kávézó tulajdonosának. Ha ők nem lettek volna, ma nem emlékezhetne 50 esztendőre az irodalmi kör sem.

E kis kötet nem teljes, hiszen több régi tag alkotása nem szerepel benne, holott illene. Csakhogy november elejére sikerült két jelentős és több kedves támogatót találnunk, akiknek köszönhetően ma már bátran kérhetnénk írást akár a Magyarországra telepedettektől is. Majd a Találkozások IV. gyűjteményes kötet, amit legkésőbb 2 év múlva szeretnénk kiadni, pótolni fogja ezt a hiányt.