Items filtered by date: október 2018

A Helikon első októberi száma a 80. éves Szilágyi István előtt tiszteleg. A lapszám vezércikkét Karácsonyi Zsolt jegyzi, tanulmányt Szilágyi István munkásságáról Márkus Béla, Csordás László és Bertha Zoltán, memorialisztikát Szakolczay Lajos ír. Verset Fekete Vince, László Noémi, Papp Attila Zsolt és Kürti László, prózát Vincze Ferenc közöl. Doina Ruști regényrészlete Szenkovics Enikő fordításában olvasható.

-Idén töltötte hetvenedik évét, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány pedig EMIA-díjjal ismerte el eddigi munkásságát. Mit jelent ez a hetven év, mit jelent a díj?

- Az EMIA-díj számomra nagy meglepetést és nagy megtiszteltetést jelen. Meglepetést, mert igazán nem gondoltam volna, hogy valaki a Székelyföld szívében, Váradtól 350 kilométerre számontartja az én partiumi ügyködésemet. Ez igazán jólesett... Az pedig, hogy olyan személyiségekkel ülhettem eggyütt az ünnepeltek asztalánál, mint Gálfalvy Zsolt, vagy Bogdán László, számomra igazán megtiszteltetést jelentett...

Mezey Katalin laudációja

Elhangzott az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díjátadó ünnepségén, 2018. október 6-án, Székelyudvarhelyen. Mezey Katalin a határokon átívelő munkássága elismeréseképpen Hídverő-díjban részesült.

Akkor már napok óta csak Mezey Katira gondoltam. Mormoltam, mondogattam az Azonosítás című versének sorait: “Én vagyok Mezey Katalin, A fényképeim is engem mutatnak. Én tetőtől talpig én vagyok, Ameddig lenni hagynak…”, és átvillantak tudatomon azok a példaemberek, akikre ilyenkor gondolni szoktunk: Kós Károly, Benedek Elek, morzsolgattam a szavakat, mert meggyőződésem, hogy mindenkire van egy szó, egy kifejezés, amely csak rá jellemző. Amely egy ember jellemének, tevékenységének esszenciáját adja. Amely megkülönbözteti őt másoktól, senkivel össze nem téveszthetővé teszi, amely csak Ő.

Immár hagyománya van annak, hogy ahány színházfesztivált szerveznek Szatmáron, annyi Kovács Levente könyvbemutatót is. A marosvásárhelyi rendező, egyetemi tanár legújabb kötetét, A nimfa mosolyát a TranzitFeszt rendezvénysorozat egyik kísérőprogramjaként mutatták be az Északi Színház büféjében október 6-án.

Elhangzott az Erdélyi Magyar Írók Ligája (EMIL) árkosi írótáborában, 2018. szeptember 8-án.

1. Trianon utáni létünk el­ső év­ti­zed­ének leg­na­gyobb ta­nul­sá­ga alighanem az volt, hogy ki­sebb­sé­gi hely­zet­ben több­sé­gi tu­dat­tal él­ni nem le­het. En­nek a fel­is­me­rés­nek a lo­gi­kus kö­vet­kez­mé­nye volt a szi­go­rú múlt­kri­ti­ka (mi­ért ju­tott az er­dé­lyi ma­gyar­ság ki­sebb­sé­gi hely­zet­be?) és a tu­da­tos jö­vő­épí­tés kö­ve­tel­ménye; vagyis olyan élet­stra­té­gia ki­ala­kí­tá­sa, mely egy­aránt ked­vez mind az ön­vé­de­lem­nek, mind az ön­szer­ve­ző­dés­nek. Gya­kor­la­ti­lag az 1918 előt­ti idők­ből fennmaradt in­téz­mé­nye­ket (már azo­kat, ame­lye­ket a ro­mán ál­lam nem szüntetett meg) a ki­sebb­sé­gi élet kö­ve­tel­mé­nyei sze­rint új szem­lé­le­ti alap­ra kel­lett he­lyez­ni; más­részt a ki­sebb­sé­gi lét­hely­zet va­la­mennyi élet­funk­ci­ó­já­nak egész­sé­ges mű­kö­dé­se ér­de­ké­ben meg kel­lett te­rem­te­ni a hi­ány­zó in­téz­mé­nye­ket.

2018 október 6-án tartotta Székelyudvarhelyen hagyományos díjátadó ünnepségét az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA). Hídverő díjban részesült a határokon átívelő munkásságáért Mezey Katalin költő, író, szerkesztő az MMA irodalmi tagozatának elnöke. Laudációját Lőrincz György, az EMIA elnöke mondta. EMIA-díjat kaptak az idén 70. születésnapjukat ünneplők: Bogdán László (Fekete Vince laudálta), Kozma Mária (Zsidó Ferenc laudálta) és Varga Gábor (Gálfalvi György laudálta). Életmű-díjban részesült Gálfalvi Zsolt – pályáját Markó Béla méltatta.

A rendezvényről videofelvétel is készült, mely itt tekinthető meg.

Gálfalvi Zsolt laudációja

Gálfalvi Zsoltnak a Kriterion Könyvkiadónál 1988-ban megjelent, Prospero szigetén című könyve „színházi jegyzeteket” tartalmaz, ahogy a belső címoldalon, gondolom, maga a szerző megjelöli. Én ma ezeknek az írásoknak a nagyobb részét inkább esszének vagy tanulmánynak nevezném, de azt hiszem, a műfaji besorolás jól mutatja a számos fontos tisztséget tisztességgel betöltött Gálfalvi Zsolt mérsékletét. Ilyennek ismertem meg réges-régen, és így ismerem ma is: ritkán beszél magáról, és soha nem dicsekszik azzal, amit tett vagy írt élete folyamán. Érteni vélem ennek a lélektanát: inkább nevezzük jegyzetnek az esszét, inkább tekintsük kevesebbnek a többet, mint fordítva.

Belépés előtt

Belépés előtt letörlöm
küszöbömön a lábam.
Jöhetnek napok,
hogy nem tehetem –

már most is érzem,
hogy fáj
a mozdulat
és sikítnak az erek
a belső tereken…

A tévéből is
szemüvegen át
köszön rám a forrongó
eszméktől és ideológiáktól
repesszé törött világ –

némán pusztítja önmagát,
igaz törvényekért kiált.

A Korunk folyóirat októberi számának tematikája: alapítványaink építkezései. A ’89-es fordulatot követően az alulról jövő kezdeményezések egyre számottevőbbekké váltak, és ma egyházi, ifjúsági, művelődési, gazdasági alapítványok/egyesületek hálózzák be az erdélyi, a partiumi, a bánsági településeket. Ezeket kezdetben az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány fogta össze, ma a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége látja el ezt a feladatot.

Szenkovics Enikő kolozsvári műfordító kapja az idei Hieronymus-díjat. Az 1982-ben alapított elismerést hosszú kihagyás után ítélte oda először a Magyar Írószövetség által alapított Telegdy Polgár István Alapítvány kuratóriuma.