Ötévnyi hallgatás után nagyregénnyel jelentkezett Lőrincz György, a szociografikus érzékenységéről ismert, műveiben az erdélyi magyar társadalom aktuális problémáival foglalkozó, Székelyudvarhelyen élő író. Magyar sorsregénye* a Trianon gyermekeinek örök hányódását, identitásuk szétszóratását mutatja be; a hangulat mégsem rezignált, mert e szétszóratás egyféle olvasat szerint megsokszorozódást is jelenthet.
Enciklopédia erdélyi gyerekeknek erdélyi gyerekekről és nemcsak
Vitathatatlan, hogy a Zágoni Balázs és Kürti Andrea által jegyzett Erdélyi gyermekenciklopédia örökzöld kötet, nemcsak mert a megjelenés óta eltelt öt évben nem veszített aktualitásából, sőt. Ismételten újraolvasásra sarkalja a kortárs gyerekkönyvek olvasói mellett az utóbbi években egyre népszerűbb gyerekek számára írt útikönyvek iránt érdeklődőket. Kiváló kiegészítő olvasmány az elmúlt évtizedben megjelent városokat felfedező, azok történelmét és jelenét bemutató, gyerekeknek, illetve családoknak szánt útikalauzok mellett.
Poliszformáló polgárok
Egy település értékét az érte tevő emberek minősége határozza meg. Jaklovszky Dénes és fia, Jaklovszky Alfonz Mihály Székelyudvarhely szintjét, városi rangját emelte tudásával és műveltségével, emberségével és tenni akarásával a múlt században. Mindketten közösséget szolgáló hivatást választottak. Az apa klasszika filológiát végzett görög-latin szakos tanárként az európaiságunkat meghatározó antik kultúrát tanította a Római Katholikus Főgimnáziumban. Fia a városi kórház gyerekosztályának alapítójaként nemzedékek sorát gyógyította. Közös szenvedélyük az írás volt. Ez a mágikus művelet, mely a múló időt képes szavakba foglalva papírra rögzíteni, hogy a megszívlelendő egyéni élmények az olvasás által közösségivé válhassanak. Ugyanakkor egy település a róla szóló írások tükrében megsokszorozódva színesebbé, létezésében változatosabbá válik.