Február 8-án, pénteken 18 órától Nagyváradon a Szilgligeti Stúdió fehér termében (Moszkva utca, Sonnenfeld palota) bemutatják a Kántor Lajos és Láng Gusztáv szerzőpáros Száz év kaland – Erdély magyar irodalmáról című kötet (Bookart kiadó, 2017). Jelen lesz Láng Gusztáv irodalomtörténész, a művet Boka László irodalomtörténész és Markó Béla költő méltatja. Házigazda Szűcs László.
- Mit adtak neked a küsmődi gyermekévek, ami egész életedben végig kísér?
- Én természeti embernek születtem egy székelyföldi apró településre, a Hargita megyei Küsmődre. Amikor egyetemi hallgatóként az akkor éppen divatos könyveket olvastam a „primitívekről”, finomabban szólva a természeti népekről, azt mondtam, mit tehetnék, tuti, hogy én is primitív vagyok. Tizennégy éves koromig olyan természet-közeliségben, ha tetszik: természeti közösségben éltem, hogy onnan úgy tereltek be a székelykeresztúri gimnáziumba, mint egy ridegtartásban élő borjút a legelőről. De mindmáig óriási szerencsének érzem, hogy „természeti (primitív?!) emberként” nőhettem fel.
A Székelyföld folyóirat februári számának tartalmából:
Szépirodalom
Lövétei Lázár László: Krumplis gulyás
Jenei Gyula: Isteni műhiba 1.
Bogdán László: Ott túl, nem messze, már egy másik világ volt
Zalán Tibor: Cipő-mese
Voloncs Attila: Ne sírj többé
Hegedűs Imre János: Pogány menyasszonyok
Bálint Tamás: Máj hagymalekvárral
Wirth Imre versei
Luzsicza István: Találkozás
Bíró József versei