(Parafrázis)

Apai ágon: ágon
szakadt ingem, kabátom,
magamra vett lónyerítés,
lehelet-köntös, pendely,
amit hozhatott árván tarisznyálva
jó apám anyám ágyába.
Anyai ágon: nem találom a tűt
s a cérnát, valószínűleg nem hímeztek
hófehér azsúros ágyterítőket
a lánytestvérek, így anyám.
Dologidőre, dologra szerződtek.
A pazarul megrakott polc nem szakadt
le, pedig súlyos könnyek aszalódtak rajt’.
Fönt luftballon száll, látom, álom-
lom tölti ki a levegő helyét – járom,
magamat versben parafrazálom.

Az emlékezés-felejtés játékában emberi kiváltság fölmutatni valamit, bár egy összeeszkábált kutyaólat, egy lakóhelyet, egy gyermeket, egy verset, egy könyvet. El kell fogadnunk, és el is fogadjuk, hogy játékát ûzze velünk az emlékezés-felejtés, mert hiszen az maga az idô, így illúzió lenne azt gondolni, hogy mi játszunk vele.