Cseke Péter olyan kutató, aki aprólékosan vizsgálja meg tárgyát, a legapróbb részletekre is kíváncsi, igazi mikrofilológiai igénnyel közelít minden témájához. Általában sikerül is valami olyan részletet előbányásznia a különféle hagyatékokból, emlékek közül, ami egészen ismerőssé teszi a bemutatott kort, személyiséget. Édekességeket keres elő és örökít meg, s ettől egy-egy irodalmi nagyság karnyújtásnyira kerül az olvasótól, személyes ismerőssé válik.

Nők mollban, 16 tételben

1. 
Egy nő

A nő.
Egy nő.
Vagy mégiscsak: a. Általánosan és örökérvényűen.
Jön, tűsarkakon,
jön, a divatszabta hatalmas, ortopéd és skizofrén talpakon, buta orrú cipőben.
Jön, inkább úszik. Száll, lebeg. Botladozik.
Közeledik.
Szája széles mosolyra húzva, vadászmód.
Szemében, ha jól belenézel, s tudod, mit keress,
a színházi függöny fel-, vagy inkább leeresztve. Előadás készül – neked! 
Elédkacsázik, elédriszál. Te már transzban, 
a méreg vagy varázs már hat, nem vagy tudatodnál,
a nadrágodból lesed, nincs is azon felül semmi, se szem, se gerinc,
az agyad rég a nadrágod nyílásából kandikálva esdi a vadász közeledtét, rohamát.
A megadás pózából óhajtja, hogy lecsapjon.