Fekete Vince

Fekete Vince

Apanya

Mint minden valamirevaló hitves és gondos családanya, akiben ott szunnyad még az ifjúkor féktelen derűje, a puszták szilajsága (de szép emlékek, úristen!), s aki most két apró gyerekének odaadó szüleje, tanítója, pedagógusa és jókedvű abrakolója, mint minden ilyen figyelmes és előrelátó családanyuka, felébred a hajnali kakasszóval együtt, és még az ágyban gyorsan végigfutja aznapi teendőit. Kint sötét van még, a gyerekek szuszogva alszanak, a társa jólesően fordul a másik oldalára, még mormol egy picit, aztán elhallgat.

A vezetés öröme

„Aki dudás akar lenni, annak előbb-utóbb meg kell szereznie a… jogosítványt.” „A mai világban jogsi nélkül csak a csecsemők, az újtól irtózó ijedős menyecskék és a negatív gondolkodású némberek leledzenek még az élet zavaros vizeiben.” Ilyen és ehhez hasonló bölcs mondásokkal traktálják a halandót, amikor elkottyantja, hogy mi fordult meg a fejében egy holdvilágos éjszakán.

Felolvasás

Egy felolvasás mindig a készülődéssel kezdődik, illetve nem is azzal, hanem egy telefonhívással. Mondjuk X. vagy Y., a valamelyik község, falu, település kultúrigazgatója, könyvtárosa, magyartanára hívja, és mondja is egy szuszra, hogy szeretnének egy író–olvasó találkozót szervezni a helyi, kötelező kultúrprogram keretében, és szívesen látnák, mondjuk úgy november végén, december elején volna jó, akkorra már véget érnek nagyjából a mezőgazdasági munkák, és inkább begyűlne a közönség, úgy este hat órára tennék a kezdés idejét, közvetlenül a fejés előtt és az esti sorozatfilm után, és ugye, hogy nem fogja visszautasítani, ugye eljön, könyveket is hozhat, bár itt túl nagy vásárlókedvre ne számítson, szegények az emberek, a könyvolvasással is, ugye tudja, hogy hogyan állnak, mindenesetre van néhány lelkes ember, aki szívesen eljön, szívesen részt vesz, a felolvasás után pedig lenne egy kis kínálmáció is, együtt a közönséggel, háziszalonna, kolbász, hagyma, túró, sajt, stb., ezeknek különösen vonzó hatása van a helyi, kultúrakedvelő emberekre.

P.

Nem növény, nem állat, nem ország. Nem város, nem falu, nem tárgy, nem fogalom. Nem eszik, nem isszák. Nem vakbélgyulladás. És nem az, amire a férfiak rögtön gondolnak. Nem látható, nem hallható, nem bocsát ki képeket, nem bocsát ki hangokat, mégis köze van valamicskét a hangokhoz és a képekhez.

Sz. ügy

Nincs itt mit kertelni, ez történt. Bő évvel ezelőtt, éppen annak a napnak a reggelén, amikor egy órával előbbre, a nyári időszámításra kellett átállítani a mutatókat, úgy reggel hat óra körül hősünk bejárati ajtaja elé szartak. Mielőtt azonban valamilyen jelképes értelmet tulajdonítanánk az eseménynek, netalán messzemenő következtetéseket vonnánk le a dologból, vegyük csak sorra a történteket.

Sor

Vajon ki az, aki ne állt volna akkoriban soha sorba? Kényszerből legalábbis. Ki volt az, akit ne hozott volna lázba egy tekintélyes hosszúságú és szélességű, amolyan csodálatos méretű sor látványa? Me’ hogy valamit osztanak! Mondjuk a mészárszék előtt. És hátha jut neki is. Vajon lehetette-e ennél nagyobb feszültség, ennél nagyszerűbb drámai konfliktusokat ígérő, majd katarzist is kiváltó állapot?

Király László válogatott verseiről

Ott vagyunk egy majdnem új, akkor még csak pár éve épült panellakásban, a szülőfalumban, a nyolcvanas évek elején, pontosabban 1982 késő őszén. Környezetidegen épület a hegyaljai székely falu közepén, ami jócskán kirí a földszintes falusi házak közül. De ez akkor nem számít, a szocialista falutervezés sem, mert – ahogy mondani szokás – jókedvűen pattog a tűz a csempekályhában (cserépkályhában), almát majszolunk, és a gyér fényben, egy motorbicikli akkumulátoráról beüzemelt aprócska villanyégő halványsárgás fényénél Király László akkoriban megjelent kötetét, az Amikor pipacsok voltatok verseit olvasgatjuk, elemezzük, vitatkozunk róla vendéglátóimmal, a fiatal falusi tanárházaspárral.

Szekeres bajnokság

Értsenek meg, emberek, nyögte a játékvezető, miután bizonytalan mozdulattal megfogta a labdát, s fájdalmas sóhajtásként, mint amikor a lélek hagyja el a földi porhüvelyt, belefújt a sípjába. Értsenek meg – tette hozzá még fájdalmasabban. Ez volt mindennek a teteje. Ez volt a vég.  A teljes letargiába, röhejbe és reménytelenségbe való zuhanás. Csend és hó és halál.

Hajdani sportok

Hol voltak még akkoriban a különféle, testvértelepülések közötti találkozók vásárral egybekötött fajtyúk, fajliba és pálinka kiállítással, szabályos benevezésekkel, részvételi díjakkal és szponzorokkal, ahol a vérmesebb legények fociban, tyúkkergetésben és libahajtásban, de a pálinkás butykos ürítésében is tisztességgel összemérhették ügyességüket, erejüket és befogadó képességüket.

Fekete Vince versei

Áram

Odajut az ember végül
áll szemernyi áram nélkül
a szélvédőre pára csap
mindenütt iszap és latyak
valami talán eldugult
próbálná megint újragyújt
hagyná kicsit még remegni
fülében máris seregnyi
hangot hall hahó-hóhahót
nem tudja ki szólt szótagolt
nem tudja hogyan volna jól
az ember végül elhajol
érzi hogy valami elöl
szembesüt ő hátradől
vágja a szél és szembekap
számolja kattog katakatt

Subscribe to this RSS feed