Léleknotesz, egy titkos kapcsolat útikönyve

Fekete Vince új verses kötete* fekete borítójának kopottas, fehér feliratával az idő múlását sugallja, noteszformájával pedig azt, hogy ha komfortzónánkból felkerekedve utazni indulunk, vigyünk magunkkal kis helyen elférő, kézbe simuló, a holt időt töprengéssel, értelmezéssel, gyönyörködéssel kitöltő olvasnivalót. A kötet címadó verse rájátszik az olvasásnak e sajátos körülményére. A fő vasúti csomópontoktól távol közlekedő szárnyvonalon, aprócska, fapados vicinálison „(…) olvasni lehet/ közben, nézelődni, ahogy tízpercenként megáll, (…).” (64. o.)

Poliszformáló polgárok

Egy település értékét az érte tevő emberek minősége határozza meg. Jaklovszky Dénes és fia, Jaklovszky Alfonz Mihály Székelyudvarhely szintjét, városi rangját emelte tudásával és műveltségével, emberségével és tenni akarásával a múlt században. Mindketten közösséget szolgáló hivatást választottak. Az apa klasszika filológiát végzett görög-latin szakos tanárként az európaiságunkat meghatározó antik kultúrát tanította a Római Katholikus Főgimnáziumban. Fia a városi kórház gyerekosztályának alapítójaként nemzedékek sorát gyógyította. Közös szenvedélyük az írás volt. Ez a mágikus művelet, mely a múló időt képes szavakba foglalva papírra rögzíteni, hogy a megszívlelendő egyéni élmények az olvasás által közösségivé válhassanak. Ugyanakkor egy település a róla szóló írások tükrében megsokszorozódva színesebbé, létezésében változatosabbá válik.

Az erdélyi magyar irodalomtudomány örökifjú doyenje

Ma még átnézek egy kéziratot, befejezek egy tanulmányt, benézek a kiadóba, s részt veszek egy szerkesztőségi megbeszélésen, sorolta a telefonba Dávid Gyula, s közben érződött a hangján, hogy azon töpreng, kifelejtett-e valamit aznapi halaszthatatlan feladatai közül. Holnap utazom Udvarhelyre, a lányomékhoz, folytatta. Kint, a tanyán megbeszéljük a soron következő teendőket. Menetközben aztán folyamatosan egyeztetünk. Mindig akad valami, amit tisztázni kell. 2001. telét írtuk, s a kolozsvári Polis kiadóhoz került kéziratom Dávid Gyula szerkesztői asztalán landolt.

A vers varázslatos hatalma

Minden igazi költőben van valami a sámánokból. A tapasztalati világon való átlátás, az ősök megidézésének, a rejtett összefüggések megsejtésének titokzatos képessége. Valami, ami megborzongatja a verset hallgatót vagy olvasót. Farkas Árpád ilyen költő.
A művészet gyökerei a szakralitásba nyúlnak vissza. A szónak, a képnek, a táncnak, a zenének, a szobroknak valaha különleges fontosságot tulajdonítottak. Ezek a megismerés, a hit és a képzelet együttes megnyilvánulásának lehetőségét jelentették őseink számára. Az életbe maradás esélyét, a közösséget összetartó erőt, a természetfölötti világgal való kapcsolatot, a szépség utáni sóvárgást, az emberbe kódolt isteni képességnek, a kreativitásnak a kibontakozását.

Költő, bármiből írhatsz verset, csak aztán le ne bukjál, parafrazálhatnánk Arany János Vojtina ars poétikája című költeményében megfogalmazott művészi hitvallását. Farkas Wellmann Éva legújabb verseskötetét* olvasva óhatatlanul ez az Arany-intelem jut az eszünkbe. Szerzőnk ugyanis szokatlan témát választott: ciklusba rendezett verseskönyve bibliai vonatkozású. Abban, hogy egy költő a Bibliához fordul, még semmi rendkívüli nincsen. A Biblia - a görög-római mitológia szerteágazó gyűjteményével egyetemben - európai identitásunk alapkönyve, így természetes, hogy gyakori ihletforrás - s nemcsak az irodalom számára.

Kötődések könyve

Lőrincz György új regényének* témája az emigráció. A cím, ez a hiányos szerkezetű mondat, a köztes létből fakadó egybelátást sugallja. Csapó András a székely faluból Nyugatra szökött emigráns egyszerre látja az osztrák fővárost és a székelyek szent hegyét. S rajtuk keresztül gyerek- és felnőttkorát, kényszerűségből megkettőződött életét. Álom és ébrenlét, múlt és jelen, vágy és valóság keskeny mezsgyéjén egyensúlyoz, makacsul keresve a választ (ön)kínzó kérdéseire.

Szív Ernőnek

Ha megkérdezték tőle, hogy miért olvas, mindig zavarba jött. Miért?! Miért?! Hogy merészelnek ilyen pofátlanul intim kérdést feltenni nekem?! Mintha a bélrendszerem működése felől érdeklődnének, vagy a lelkem legmélyén lapuló, sötét titkok iránt, bosszankodott, és csakis azért válaszolt, hogy minél hamarabb megszabadulhasson a kérdezők kínos érdeklődésétől. Mert szeretek. Mert közben messzi tájakra, a múltba és a jövőbe utazhatom.

Uram, azért mégiscsak sok, ami egy ideje odalent történik! Mondhatnám azt is, hogy sokk, de nincs kedvem olcsó szójátékhoz, mert nagyon is komoly a helyzet. Még egy ilyen jámbor keresztény lélek is, mint amilyen én vagyok, kiakad tőle. Ez az egész átkozott dolog akkor kezdődött, amikor diákkoromban bevezették a próbaérettségit.

Hommage à Tamási Áron

Köszöntjük Utolsó ítélet honlapunkon. Ön nyilvántartásunkban római katolikusként szerepel. Kérjük, válasszon az alábbi menükből: 1-es menü: Buzgó hívő, 2-es menü: Hitehagyott keresztény, 3-as menü: Megtért fekete bárány. Ön az 1-es menüt jelölte meg. Gratulálunk példás földi életéhez. Kérjük, kattintson a Tovább ablakra.

Szürke kisember vagyok, az álmaim azonban szépek, színesek, izgalmasak. Persze vannak rémálmaim is. Mint mindenkinek, és nem is egyszer. Valójában nem az a lényeg, hogy mit álmodunk éppen, hanem az, hogy az ébrenlét jól ismert, szigorúan felügyelt valóságából ellenőrizhetetlenül átszökhetünk egy rejtett, titkokkal teli világba. Mindez azonban már a múlté.