Szakács István Péter

Szakács István Péter

Fogas kérdés

Várjunk még azzal az injekcióval egy pillanatot. Persze, hogy tudom, hogy nem fog fájni a zsibbasztó spray után. Hát hogyne tudnám, elvégre én is fogorvos vagyok. S akkor miért húzom az időt? Én, kérem tisztelettel, nem húzom az időt, csak azt mondom, hogy adjuk meg a módját. Egy injekciót nem lehet csak úgy ukmukfukk beadni. Még hogy félnék egy szimpla tűszúrástól?! Hogy mondhat ilyet, kedves kolléga?! Így sértegetni egy szakmabelit?! Persze, magának könnyű, nem maga ül ebben a kurva székben! Higgye el, egészen másként látná a problémát, ha én állnék a fejénél azzal a fecskendővel. Különben is biztos, hogy steril az a tű? Már miért kekeckednék?!

Lebukás

Részemről véget ért a vizsga, tanár úr. Be-fe-jez-tem. Ha poétai passzban volnék, azt mondanám: „Letészem a lantot. Nyugodjék.” De nem vagyok lírai lelkiállapotban, tanár úr, nem vagyok abban! Persze variálhatnék most p-vel és b-vel kezdődő szavakat a tanár úr felmenő ági női rokonságával kapcsolatban, mert az találna igazán a pillanatnyi fílingemhez, de visszafogom magam. Érti, tanár úr, a kurva életbe is visszafogom magam!!! Hogyhogy miért akadtam ki?! Hát van képe még megkérdezni?! Mert ön, tanár úr, az érettségi vizsga szabályzatát megszegve szemet hunyt afölött, hogy puskáztam! Mit tetszik mondani? Hogy nem vette észre? Tanár úr, ne akarjon délelőtt, 10 órakor ezzel az esti mesével beetetni?! Mi az, hogy nem látta?!

Utolsó esély

Hogy csak a testén keresztül?! Már megbocsásson, uram, de hogy jön ahhoz, hogy megakadályozza a demokrácia működését? Álljon már félre a szavazófülke bejárata elől, hogy gyakorolni tudjam az alkotmányos jogomat! Hát nem érti, drága uram, én szavazni jöttem ide, nem azért, hogy egymást lökdössük! Különben is ki maga, hogy a polgári társadalom egyik fő vívmányát, a szabad választást szabotálni merészeli?! Micsoda?! Hogy maga politikus? Most már értem, miért tűnt olyan ismerősnek a képe… Igaz, így natúrban nem olyan fess, mint ahogy a plakátokon fest. Mondhatom, szép kis reklám ez a cégnek. Egy politikus, aki ilyen otromba módon akarja megakadályozni ellenfele győzelmét... S ha én, drága uram, éppenséggel magára akarok szavazni?

Továbbképző

Hommage à Örkény István

Ugye, csak viccel, Tanár Úr?! Pont maga kérdi, hogy miért jelentkeztem… Hát nem maga mondogatta mindig, hogy milyen fontos a szakértelem? Hogy egy valamit is magára adó bérgyilkosnak folyamatosan képeznie kell magát, mert csak így tarthat lépést a konkurenciával, s vívhatja ki a szakma elismerését? Meg aztán, Tanár Úr, ne feledje, hogy az agytágítókon nem csak észt, hanem kreditpontokat is osztogatnak, amelyek nélkül, ha jól tudom, márpedig jól tudom, nincs fizetésemelés. Nekem pedig per pillanat egyetlen kurva kreditpontom sincsen. Következésképpen a fizetésem is a Mariana-árok alján ücsörgő béka segge alatt van.

Subscribe to this RSS feed