Cseke Péter laudációja

Negyven évvel ezelőtt ismertem meg Cseke Pétert – az irodalmi élet mindennapjaitól eléggé távol eső helyen: Csíkszentimre fölött, a hajdani vulkán egyik mélyedésében fennmaradt Lucs ingoványvilágában, egy kiránduláson. Azóta élünk egymás látókörében, azóta követem életét, írói pályája alakulását.  Akkor még kezdő újságíróként tartották számon: a Bukarestbe száműzött Falvak Dolgozó Népe riportere volt, egy másfajta ingovány-világban tapogatta lépésről lépésre a szilárd talajt.

Lexikonunknak ezzel a két részre bontott 5. kötetével lezárul az a mű, amely több mint 40 évvel ezelőtt, 1968-ban, egy kedvezőnek ígérkező politikai konjunktúra hátszelét kihasználva, az akkor már fél évszázada a kényszerű önállóság útjára lépett romániai magyar írásbeliség ” tágabb kereteire figyelmező” számbavételét tűzte ki céljául. Kiadásának története külön szócikket érdemelne valahol ebben a kötetben: a hosszas huzavona után 1981-ben megjelent első és a kiadásra nyolc évig várakozó második kötettől a mostani utolsóig. Most végre lezárult a munka, amelynek körülményei az 1989-es változás után sem javultak. Csak épp más- korábban elképzelhetetlen- akadályokba ütköztünk.