Ez a velős meghatározás a versről Kányádi Sándor kedvenc szólása, többször idézi, és mindig megjegyzi, hogy iskolás gyermekektől hallotta, amikor a vers mibenlétéről beszélgetett velük. Ha nem is igaz a történet, amit Kányádi elmond, körít e nagyon találó szólás mellé, jól van kitalálva – gondolhatják mindazok, akik olvassák a költő által többször is megidézett történetet. Ámbár én ott voltam a hetvenes évek elején Régenben azon az irodalmi esten, ahol Kányádi Sándor, Farkas Árpád, az Igaz Szó némely szerkesztője és írója lépett föl, és ez a mondat elhangzott. Az irodalmi találkozó szervezője az a Haltrichné dr. Osváth Sára tanárnő volt, akinek az erdélyi magyar költészet Áprilytól Kányádiig nagyon sok olvasóját köszönheti.

Ilia Mihály: Tömöry Péter könyvéről

Háromszéki anekdotika: Ez egy nemrég megjelent könyvnek a címe, szerzője Tömöry Péter színi rendező, író, dramaturg, aki ma Veszprémben él. De a könyv  nagyobbik része arról a világról szól, melynek  kezdeteinél ott volt a szerző is, a sepsiszentgyörgyi  Megyei Tükör című lap 1968-as indulása, pontosabban annak az író-újságíró gárdának a föllépése, mely a kolozsvári  egyetemről a még nagyon új diplomával egy székely-földi város életében irodalmat teremtett, újságot írt. Föllépésük sem a romániai magyar irodalomban, sem pedig a magyarországi   irodalmi életben nem maradt nyomtalanul, ez utóbbi majdnem hihetetlen, de igaz.