Borsodi L. László

Borsodi L. László

Átadták a Székelyföld-díjakat

A Székelyföld szerkesztősége idén is kiosztotta díjait azoknak a szerzőknek, akik rendszeresen közölnek, illetve akik az elmúlt évben figyelemre méltó alkotásukkal gazdagították a kulturális folyóiratot. 2018. október 19-én a csíkszeredai Székelyföld Galériában megrendezett ünnepségen Karácsonyi Zsolt költő, a kolozsvári Helikon főszerkesztője, az Erdélyi Magyar Írók Ligája elnöke és dr. Nagy Lajos helytörténész, nyugalmazott rétyi körorvos vehette át a Székelyföld-díjat. A határon túli alkotóknak járó Székely Bicskarendet Villányi László költő, a győri Műhely folyóirat főszerkesztője érdemelte ki, a pályakezdő, kötettel még nem rendelkező írók munkáját méltató Szabó Gyula-emlékdíjat pedig a kézdiszentléleki Voloncs Attila kapta.

A Csíkszeredai Könyvvásárról

Egy könyvvásár mást jelent a szervezőknek, mást a könyvkínálatukkal megjelenő kiadóknak, mást a meghívott szerzőknek és előadóknak, ismét mást a vásárló vagy csak nézelődő olvasóknak.

Zsidó Ferenc blokkereiről

Gustave Flaubert azt mondta, hogy a regénynek nincs Homérosza, vagyis nincs műfaji archetípusa, hanem változatai vannak. Ezt a megállapítást támasztja alá Zsidó Ferenc legújabb könyve, a Huszonnégy (Gutenberg Kiadó, Csíkszereda), amely nemcsak új mű, hanem új műfajváltozat megteremtője is, vagyis blokkregény. A Szalmatánc (regény, 2002), a Csigaterpesz (novellák, 2005) a Laska Lajos (kisprózák, 2012) szerzőjének második regényében Vajda Gergely, a helyi napilap újságírója kiégése peremén elhatározza, hogy „magánriportot” készít a tömbházzal, vagyis emeletről emeletre haladva azokkal az ismeretlenekkel, akikkel ugyanabban a „függőleges utcában” lakik.

Molnár Vilmos csíkszeredai könyvbemutatójáról

„Volt egyszer valaki.
Elvártak tőle valamit.
Nem azt adta, amit vártak tőle. Nem is úgy, ahogy elvárták volna. Nem is akkor, mikor nekik tetszett. Nem is értékelték, amit adott.
Nem bánta cseppet sem soha.”

A Mese a probléma nemlétéről című Molnár Vilmos-(ál)mese hőse nem bánta, de az sem, aki részt vett a szerző A legfelső stáció című, a Bookart kiadónál megjelent könyvének csíkszeredai bemutatóján, amelyre 2017. december 6-án került sor a Kájoni János Megyei Könyvtárban.

Székely népi imádságok

A kötet a Székelyföldön, a székelység köréből elvándorolt gyimesi csángók, moldvai székelyes csángók és a bukovinai székelyek körében gyűjtött régi népi imádságokat tartalmazza. „Vajon jogos-e, helyes-e ilyen tágan fogni fel a székely szellemi kulturális örökséget?” – teszi fel a kérdést a kötetet szerkesztő Tánczos Vilmos néprajzkutató az utószóban. Válasza, mely szerint épp a könyv szerkesztése során bizonyosodhatott meg arról, hogy „az itt összegyűjtött imák szövegvilága részletekig menően egységes, ami mindenekelőtt a közös gyökerekkel, a genetikus történeti összefüggésekkel magyarázható”, az imaszövegek elolvasása nyomán a befogadó egyetértésével is találkozik.

Bodor Ádám csíkszeredai estjéről

A csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár vendége volt 2017. március 29-én, csütörtökön délután 5 órától Bodor Ádám. A Hosszútávú előrejelzés című beszélgetéssorozat keretében tartott hatodik író-olvasó találkozón Murányi Sándor Olivér volt a Kossuth-díjas író beszélgetőtársa.

Borsodi L. László prózaversei

Összeér, utolsó

Szomorú esők nem bántanak, tócsák helyét nem számolom, és a szelek összevissza. Nem érintem meg az ösvényt, nem kutatom, éppen hol laksz. A nyugalmad érdekében közönyöddel takarózhatsz.
Nem kínoz szégyenérzet, félelem, nem ér utol a nézésed. Itt minden rád vall, de templom helyén nem száll pernye, és a nyomok körbevisznek. Itt minden összeér, utolsó: lüktet, mint eleven seb, csendben horpad, mint talp alatt hó.
Fekszem az árnyékom mellett. Jó lenne csendben betakarni.

Szerep és történelmi tudat Baka István Fegyverletétel című versciklusában

A nyelv szerepteremtő képességének lenyomataként, Baka István szerepjátékos költészetének első olyan maszköltési kísérleteként olvasható a Fegyverletétel című ciklus, amelyben megnevezhetők (mert a szövegek alapján kikövetkeztethetők) vagy nevesítettek a szereplők. A ciklus darabjai Papp Ágnes Klára fogalomhasználata szerint hagyományos szerepverseknek minősülnek.[1] Nem a hagyományos, a Kilencek költőcsoport által képviselt, a 20. századi költészettörténések felől anakronisztikusnak minősülő költőszerepről, vagyis nem a gyökerében 19. századi líramodellről van szó, amely az induló Baka költészetének befogadását tévútra terelte, és így a költészetet is félreértette,[2] hanem – a Legenda, hát lehullasz és a Könyörögj érettem című ciklusokban problematikussá vált közösségi költőszerep és ellehetetlenülésének felismerése után – az imitációról, a szerepjátékról.

A Mozdonytűz c. antológiáról

Mozdony: hol tűz, hol csak a füstje

Első olvasatra úgy tűnt: nem szerencsés egy antológiából valamelyik szerzőnek a művéből címet választani. A szerzők korának és szövegeik minőségének különbözősége aztán meggyőzött, találó metaforikus kifejezés Varga László Edgár azonos című verséből a gyűjteményes kötet címévé avanzsált Mozdonytűz.

Dimény H. Árpád Apatológiájáról

Dimény H. Árpád költő számára 2014 a debütálás éve: a folyóiratközléseket követő tízévnyi hallgatás után egyszerre jelentkezik antológiában és önálló kötettel. Már a Mozdonytűzbe beválogatott néhány verse nyelvkezelésének kiforrottságában, témaválasztásában megmutatkozik, hogy a kézdivásárhelyi születésű (1977) költő nem ma kezdte a versírói mesterséget. Azok a poétikai vonások, amelyeket egy antológia egy költészetből felmutathat, az Apatológia című első önálló verseskönyvében határozott kontúrokkal mutatkoznak meg.

Subscribe to this RSS feed