Szórakoztatás a vantól a nincsig

Noszlopi Botond második verseskötetének három ciklusa (A magány genealógiája, Fémrúd és tükör, Kinéztem a dobozból) a teljesség elvesztésének felismerésétől a teljesség iránti vágyból és az annak beteljesületlenségéből teremtődő költészet aktusán át a hiányból teremtett költészet mint érték felmutatásáig és felszámolódásáig vezet.

Valaki beleszemetelt a mesébe

Molnár Vilmos kötetének tizenhárom novellájában a humor a groteszkkel és az iróniával együtt összetett értékszerkezetű szövegvilágokat alkot. A címbeli Csík olyan hely, ahová nemcsak az ördög jön/megy (nézőpont kérdése) át Udvahelyről, hanem ahol mindenféle furcsa alak megfordul (Bereczki Paula, Béla, Bolond Lina, „nagyanyám”, Jurcsák, koalamackó stb.), és mindenféle szokatlan esemény megtörténhet.

A székely Háry János „felálló nyeletlenkedései”*

„Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!” – áll Örkény István Használati utasításában. Muszka Sándor Sanyi bá című könyvének alcíme – Székely egypercesek – megidézi ugyan a műfajteremtő nagy elődnek az egyperces novelláról vallott, főként a terjedelem és a cím szerepével kapcsolatban kifejtett ars poetikáját, csakhogy a székely jelző, valamint az egyperces novella helyett álló egypercesek megnevezés át is értelmezi Örkény műfaji paramétereit.

Buszozás helyett

Legyen egy délutáni séta! Nem gyalogolok, kifogásolod. Sétálunk, sétálhatnánk, pontosítok. Mondjuk: csütörtökön. Csütörtökön? Miért éppen csütörtökön, kérded. A sétának, folytatom, éppen csütörtökön van értelme: csütörtök délután az egyetlen tér és idő, amikor a sétának értelme van. Elválasztja a hét eleji fáradtságot a hétvégi unalomtól, a szürke házak, vörös házfalak egyértelműségét az erdők titkaitól, a kirándulók félmeztelenségétől.
Ez az álláspont látszólag megnyugtat, de aztán a házat említed: hogy el kellene jutnunk a házig, pontosan oda, ahol a ház van. A séta, mondom, nem számol házzal, mert elkezdődik, de nincsen vége. A séta folyosó bérházakban, kolostorokban, vidám utca házakkal, szobros terekkel, szökőkutakkal. A séta bokrokkal, fákkal övezett hosszú sétány egy-két paddal, ösvény az erdőn jó illatú virágokkal. Gombsor egy kabáton, futam a zongorán. Buszozás helyett elindulni egyedül.

Ugyanazok a szavak - más sorrendben
„Ó, Uram, csak ki ne essek a szerepemből!”

Úgy volt, nyilván úgy volt, hogy találkoztam Danilóval. De hogy mi volt előtte, mi volt utána, a fene tudja. Hogy hol volt az elmúlt kilenc évben, és hol voltam én, nem tudom. Meglehet, nemcsak ő rövidlátó, én is az lettem. Ez lehet a magyarázat, ha ez egyáltalán az. Tudtunk egymásról, ha ez vigasz. A lényeg azonban – ha egyáltalán lényeges –, hogy kétségbeesetten próbálom megérteni Danilót. Ez szükségszerű így negyvenfelé, ha Ő a műértő halál.

Téli kert

Angyaltérképpel szemedben végül a parton sétálsz. Emlék a nyári kert, a Szikla délen csak benned él, s a Nagy Találkozás, amelyre évekig vártál, elmaradt. Nem jutottál el a Nagy Tóhoz soha.
Így indulsz, magad mögött hagyva a tengert, a földet. Így indulsz, szemközt a téli kerttel. Mert most már tudod: legszebb a téli kert, s ha nem hajtana a szél, a fagy, a téli kertig sétálva érdemes, az odáig megtett úttal együtt egész. Bámulhatnád a nagy pelyheket, a hótól roskadt ágakat, a fehér kalapos, fehér ruhás szobrokat. Az útszéli padon immár örökre csókolja egymást egy szerelmes pár, és nem mozdul Szindbád pipafüstje. A szembejövőket nem láthatod. (Ha látnád, csendesen mosolyognának.) Ösvénnyé lett a sétány, és nem zavar meg semmi elágazás. Minden téged vár, ez már a téli kert. Se pad, se fák, a napnak csak árnyéka van, a szökőkútból a szökkenés. Sűrűn havaz a prózaversben. Minden, minden csupa hó. Végigfekszel a havon. 

Van-e szörnyűbb, mint a kafkai szituáció, amelyben egy reggel Gregor Samsa – elveszítve emberi lényegét, jogos büntetéseként annak, hogy nem volt képes megfelelni emberi feladatainak – nyugtalan álmából felébred, és féreggé változva találja magát az ágyában? Van-e felemelőbb létminőség, mint a Gregor Samsáé, aki ráébredve arra, hogy hazug, látszatéletet élt, az ember alatti, élősdi létet választja, hogy megszabadulva a haszonelvűség, az elidegenedés, a közöny világától, tiltakozzon ellene, amiért az féregként tekint rá?

2013. szeptember 17-én, kedden este 6 órakor mutatták be Csíkszeredában Potozky László Nappá lett lámpafény című kötetét. A csíkszeredai novellistának 2011-ben a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó – Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy gondozásában megjelent Áradás című kötete után ez a második könyve, amely a mai szépirodalmi kiadók palettáján nagyon előkelő, ha nem a legelőkelőbb helyet elfoglaló Magvető kiadónál látott napvilágot.

Mi van egy fiókban?* Amíg nem húzzuk, vagy nem húzhatjuk ki, csak találgathatunk, és lehet, éppen addig izgalmas, amíg elképzelhetjük, mi van benne. Ha kinyit(hat)juk, ha megvan hozzá a kulcs (a kulcs megtalálásához is kell találékonyság!), lehet, hogy a hétköznapok prózaiságával szembesülünk, és a várakozás, a fantáziálás okozta izgalmat nem írja felül, de az is megtörténhet, hogy lekerül a lepel a most-még-nem-tudjuk-miről, a titok megszűnik titok lenni, és mi állunk, és bámuljuk a csodát.
Nem ilyen egyszerű a kérdés, ha a fióknak neme is van, ha a fiók férfifiók. Kérdés, hogy az összetett szó két tagjának az előre-hátra, ki-be mozgás képzetét felkeltő analógiáján túl – bár ez a gender vonatkozás megkerülhetetlen – még milyen olvasói képzeteket indíthat el az olvasóban Király Zoltán könyvének a címe: Férfifiók. Milyen vers- és költői világ jön létre az alkotás(ok) és a műbefogadó interakciójából?

A politikus macskától a transzilvállatokig

– Sárkányok, boszorkányok, harcosok, hajósok, macskák eddig megjelent köteteidnek főszereplői. Miért éppen ők, és mi a közös bennük?

– Mindig is erősen vonzódtam a mitológiához, a történelemhez, a különféle archetípusokhoz. Talán az is közrejátszik a témaválasztásaimban, tudat alatt, hogy éppen ezek az általad említettek, a sárkányok, a boszorkányok, a harcosok, a hajósok manapság már kiveszőfélben lévő fajták társadalmunkból, a közéletről nem is beszélve. Nyilván elsősorban mint emberi minőséget, következetességet, életutat kell értelmezni ezeket a megnevezéseket.
A macskák, az egy másik ügy… egyszerűen csak szeretem, és tisztelem ezeket a gyönyörű teremtményeket, szerintem a természet remekmívei.