Items filtered by date: október 2017

Polihisztor Diákpályázat

A Polyhistor Academy egyesület pályázatot hirdet magyarországi, illetve határon túli diákok számára, mind általános iskolai, mind középiskolás korcsoportban.
Olyan művészi igénnyel megírt verseket, illetve novellákat várunk melyek bármi módon kapcsolódnak az alábbi témakörhöz: Test, Elme, Játék.

Várand

Várni szép. Várni, hogy ideérjen. Önmagával együtt közeledjen. Következzen be az, hogy mi ketten együtt állunk.
De elvárni – …? Hogyan, honnan ’el’, önmagától? Távolodjon a saját késztetéseitől, arrafele, amerre én kényszerítem?
Jobban tudom? Hogy mit kéne tennie? (Van, aki jobban tudja nálam, mit kéne tennem?)

Interjú Sántha Attilával

- A Székely Szótár 2004-ben jelent meg először, a saját kiadód jelentette meg. Mi változott azóta, hogy egy új kiadással jelentkezel most?

- A Székely Szótárnak érdekes története van, azzal indult, hogy nyelvjárástanból az egyetemen írásos vizsga volt, én pedig a székely nyelvjárást húztam ki. Mivel én magam is székely vagyok, gyorsan írtam kb. 300 szót, és vártam, hogy bezsebeljem a megérdemelt maximális jegyemet. Erre fel a tanárom meghúzott, mondván, ezek a szavak nem léteznek. Mondanom sem kell, úgy éreztem magam, mint szegény József Attila Öcsödön, kinek azt mondták, Attila név nem létezik, így Pistának szólították.

Bemutatták Lőrincz József verseskötetét

Október 26-án, csütörtök este a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban egy nagyon meghitt és családias könyvbemutatóra került sor. Lőrincz József új verseskönyvét, a 2002-ben Férfinyaram címmel megjelent előző kötete óta eltelt hosszú időszakban érlelt írásokat tartalmazó, Őszi derű címet viselő új kötetet mutatta be a szerző és családja. A beszélgetőtárs ugyanis Lőrincz Ilona volt, aki kérdéseivel mutatta a magyarázatok és felolvasások között az irányt, és aki az életben is Lőrincz József társa, míg a zenei aláfestést és a meglepetésnek szánt lantjátékot a lányuk biztosította, hogy a termet teljesen megtöltő hallgatóság egy pillanatra se érezze úgy, ne lenne maximálisan "kiszolgálva".

Ráduly János 80

Ráduly János Korondon született 1937. október 27-én. Egy személyben pedagógus (magyartanár, de volt kézilabda-edző is), néprajzi gyűjtő és szakíró, rovásírás-kutató, költő és műfordító, közíró, publicista, művelődésszervező, érdekképviseleti vezető. Rangját nem címek és érdemek, diplomák és kitüntetések jelzik, hanem a széles körű megbecsültség, az őszinte elismerés, a tisztelet és szeretet, s nem utolsósorban a népszerűség, amellyel teljesítményét nemcsak a szűkebb pátriában, a Sóvidéken, Erdélyben, hanem határokon túl, szakmai körökben, mindenekelőtt pedig az „egyszerű” olvasók népes táborában is nagyra értékelik.

Káli István regényrészlete

A szemfényvesztett*

Újabb három hét telt el a semmittevésben, mikor úgy gondolta, nem várhat tovább ölbe tett kézzel. Gondolkodott, hol találhatna állandó munkát. Eszébe jutott a báróné, a férje a színház intendánsa, hátha tőlük kapna valami megrendelést, ő ugyan rácsodálkozott Bercire, mégis szólt az érdekében, Kemény János kedvesen fogadta, de azt mondta, majd csak október táján lehet szó róla, akkor lesz az új bemutató, de akkor nagy menetben kell majd mindent elkészíteni, egy ember nem elég hozzá, ezért Berci összehívta a kupaktanácsot, Laci is, Kuki is benne voltak, hogy akkor majd segítenek, de továbbra is ott lebegett a nagy kérdés, hogy addig mi legyen. Berci azt mondta, szövetség kell hármuk között, induljanak meg, s bármelyikük is szerez valamit, azt megosztják egymás között, Kuki a visszatért izraelita ismerősöket keresi fel, Berci a kereskedőket és az iparosokat járja végig, Laci, a maga megnyerő eleganciájával, a hivatalokat. Egy hetet adtak maguknak, azalatt gyűlnie kell annyi munkának, ami hármuknak egy hónapra elég, aztán jöhet a színházi megrendelés.

Ha itt vannak a belgák

Ha itt vannak a belgák, mindenki boldog és kiegyensúlyozott. Kinyitjuk a kaput, megkötjük a kutyát, megterítjük az asztalt és sűrűn figyeljük, itt vannak-e már a belgák? Aztán mégsem vesszük észre, mikor jöttek a belgák, akik illedelmesen az előszobában toporognak, az udvaron téblábolnak, majd a csengőt is megnyomják és akkor végre rájövünk, hogy itt vannak a belgák. Az első pár perc mindig megható. Ilyenkor részletesen kivallatjuk egymást, hogy asszongya: háuárjú és közben szünet nélkül mosolygunk egymásra.

A nevető kórház Kézdivásárhelyen

Kedd este a kézdivásárhelyi Vigadó nagytermében mutatták be dr. Biró Gábor nyugalmazott ideggyógyász-főorvos A nevető kórház című kötetét. A szerző beszélgetőtársa a könyv szerkesztője és felelős kiadója, dr. Borcsa János volt.

Helikon 2017/20.

A Helikon második októberi számának címoldalán Vörös István verse olvasható, melyet Pap Kinga beszélgetése követ Sipos Gábor történésszel, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökével. Verset Szabó T. Anna, prózát Szakács István Péter, tanulmányt Egyed Emese, Bertha Zoltán, Szajbély Mihály és Erdős Kinga közöl. Werner Lutz versei Benő Eszter fordításában olvasható.

Beszélgetés Fülöp Györggyel

A nagykárolyi születésű Fülöp György orvos-költőt kérdeztük verseiről, ars poeticájáról és arról, hogy szerinte van-e létjogosultsága napjainkban a versírásnak.

- Csehov és Bulgakov is orvos volt, a magyar irodalom leghíresebb orvos-író figurájaként pedig Csáth Gézát tartjuk számon. Esetedben is a gyógyítás a költészet mellé társult. Hogyan kapcsolódik össze ez a hivatás a líra szeretetével?

- Azt gondolom, hogy nincs ilyen jellegű hivatás, csak többé-kevésbé tévelygő emberek vannak. Számomra teljesen lényegtelen, hogy ki milyen kényszerek mentén tölti el a napjait. Ebben a tekintetben egy lényeges kérdés van, hogy az ember mire gondol közben. Az én esetemben az, hogy orvosként dolgozom, semmilyen kölcsönhatásba nem léphet azzal, amiről verset szeretnék olvasni vagy írni. Jóval korábban kezdetem el a versek felé fordulni, az orvoslás csak olyasmi lett, mint amikor a költő követi a múzsáját a poklon át a Paradicsomba. Beleszerettem egy lányba, ő az orvosin akart továbbtanulni, én pedig követtem.

Subscribe to this RSS feed