Publicisztika

Dilettánsok

Valósággal retteget a tárlatnyitóktól, könyvbemutatóktól, s hasonló rendezvénytől. Hírlapi tudósítóként megbizonyosodhatott afelől, hogy az ilyen-olyan rangú és színvonalú közművelődési események főszereplői között igen sok a feltűnési viszketegségben szenvedő szerencsétlen ember, szereplési vágytól hajtott politikus, magát többre érdemesnek tartó akarnok műkedvelő.

Találkozásaim Magyari Lajossal

Magyari Lajos nevével félszázaddal ezelőtt mint középiskolás diák találkoztam először, s egyik jellegzetes verse, a Kapuállító éveken keresztül kísért, sőt, mondhatnám, része volt irodalmi tudatunknak, hiszen nemcsak egy verset értettek alatta, de azt a nemzedéket, illetve írói csoportosulást is, amelynek meghatározó alakja volt.

Téli kalandok

Amikor leesett a hó és általában leesett, mert a nyolcvanas években még megbízhatóan bejelentkezett a négy évszak, egyik a másik után, a gyerekember első dolga az volt, hogy megépítse otthona hóemberét. Udvaron, kertben, utcán. Így aztán, amerre csak jártunk feketeszemű, fazékkalapos hóemberek lógatták hosszú, hegyes répaorrukat és integettek a világnak elhasznált cirokseprű-karjukkal.

Az utcaseprők

Elismerem, hogy az utcaseprőket eddig nem becsültem. Többször megkritizáltam lassú piszmogásukat, seprűnyélre támaszkodó kócos fejüket, réveteg pillantásukat. Kifogásoltam zörgő, rozsdás szerszámaikat, szutykos mellényeiket, és a maguk mögött felejtett szemétkupacokat.

Elkerülhetetlen?

Elkerülhetetlen, hogy nap mint nap ízlésünk vagy véleményünk ne ütközzön másokéval. Így van ez rendjén, mert hiszen különbözőek vagyunk. A baj viszont akkor kezdődik, amikor a különbségekből kifolyólag ezek az ütközések már-már ütközetekké, csatákká válnak, illetve elkerülni sem vagyunk hajlandóak ezeket a „csábításokat”.

Dilettánsok

Valósággal retteget a tárlatnyitóktól, könyvbemutatóktól, s minden hasonló rendezvénytől. Ennek ellenére nem vonhatta ki magát az olykor rá háruló feladat alól. Hírlapi tudósítóként megbizonyosodhatott afelől, hogy az ilyen-olyan rangú és színvonalú közművelődési események főszereplői között igen sok a feltűnési viszketegségben szenvedő szerencsétlen ember, szereplési vágytól hajtott politikus, magát többre érdemesnek tartó akarnok műkedvelő.

Az álomcipő

Nézzük egymást. Én és a cipő. Én tompán, fátyolos tekintettel, ő ragyogva, kacéran. Egy világ választ el tőle. Ez a világ egyetlen satnya árcédula... Gebedjen meg, aki megszabta az árát. Azért ezt a cipőt akkor is megveszem, ha három hónapig csak füvet legelek.

A Hídverő-díjhoz

Egykori főszerkesztőm, Csoóri Sándor azt tartotta, hogy ha az embernek beszélnie kell, tisztelje meg a közönségét, készüljön fel arra becsületesen. Értesülvén arról, hogy Hídverő-díjat kapok, kutatómunkába kezdtem, hogy kiderítsem, mivel járhat ez az elismerés, mi ennek az ódiuma.