Clades saggitis disgustibus

(Transzilvállatok 24.0)

Huh!

Minden székely bestiák legfélelmetesebbike, magyarul: miacsemeristennyila.

A miacsemeristennyila szinte mindenhol jelen van, a közélettől a magánéletig, a hálószobától a munkahelyig, s a kocsmától az éléskamráig. Létezése úgy lengi körbe a székelyek életét, mint a Teremtés elején a vizeket az őslélek, vagy mint az ódon görögökét Zeusz haragja.

Fizikai leírása lehetetlen, ugyanis az alakváltók rendjébe tartozik, s néha a legváltozatosabb módon tűnik fel. Egyik leghitelesebb beszámoló Csíkszeredából származik, amikor is a sétálóutcában andalgó székely bácsi lábai között villámgyorsan átviharzott hátulról egy fekete pulikutya. Az öreg olyat ugrott vertikális irányban, mint Anna Csicserova a londoni olimpián, majd kucsmáját a földhöz vágva, kiszakadt belőle a megnevezés: miacsemeristennyila?!!

Persze, a miacsemeristennyila fő tevékenysége nem csak a honi lakosság ijesztgetéséből áll (ebből a szempontból a rekkencsel rokoníthatjuk), ugyancsak ő a ludas abban is, amikor egy átmulatott este után rejtélyes módon eltűnik a kamrából egy üveg zakuszka, vagy egy szál kolbász. Ilyen esetekben (minden bizonnyal az alkoholgőz vonzza a helyszínre) előfordulhat, hogy berókázik az előszobába, vagy olyan partnert csempész az ágyba, amit ébredés után egyetlen módon lehet megmagyarázni: Miacsemeristennyila?!

Hasonló állatfajta egyébként az északi népeknél is létezik, az izlandiak valami kimondhatatlan nevű trollként ismerik, de ez a skandinávokat ismerve mindössze csak kitalázió, hogy mégse kelljen agyonütni a szomszédot, ha eltűnik a füstölőből a lazac, és nem érték éppen in flagranti a tettest.

A székelyföldi miacsemeristennyila viszont él, létezik és virul, kitűnő viszonyt ápol a politikummal és a sajtóval, éppen ezért a szalagcímek olvastán többnyire azonnal a már megint miacsemeristenyila jut az emberek eszébe.

Sokszínű és alkalmazkodó, legfőképpen mindenevő teremtés; de létezik olyan vélekedés is, miszerint meghatározó eledele tulajdonképpen a mosás utáni fél zoknik. Érdekes, egész párat sosem fogyaszt el, a mosógépből mindig hibátlanul előkerül a zoknipár fele, a másik a miacsemeristennyila zsákmánya, s ez ellen semmit, de abszolút semmit nem lehet tenni.

Bár előszeretettel tartozkódik a setét zugokban, padlásokon, bozótokban és egyéb helyeken, ahol fújtat, kajtat, zerget, egyszóval csemerkedik, megtalálható kifejezetten népes helyeken is, mint például egy hokimeccs, amikor a helyi csapat sorban az ötödik gólt kapja, és ilyenkor azonnal felismeri a négyezer fős szurkolótábor: Miacsemeristennyila?!...

Újabb megfigyelések szerint már az irodalom területére is behatolt, legalábbis könnyen előfordulhat, hogy ezen szócikk elolvasása után a derék olvasó is megrökönyödötten világosodik majd meg:

Miacsemeristennyila vót ez?!


Még több György Attila: tarkun.blogspot.ro