Köztünk marad Rafi Lajos?

Nyár vége / Milajexhko merimos

Halálra biztos a Nap kínja már. / Palo Merismos xhenaro o Kham merel.
Halálra biztos, hogy meghal a Nyár. / Palo Merimos xhenav o Milaj merel.
Halálra pontos véges életem. / Misto xhenav ke shin kaj te merav.
Halálra biztos, hogy : így jó nekem. / Misto xhenav nagne misto avelaxh.

(Svédországban megjelent Ett under, slaget till marken című, Ove Berglund által fordított kötete végén olvasható három nyelven ez a verse.)

1970. augusztus-2013. június 24. Ennyi maradna más ember után egy fejfán. Az ő rövid élete gazdagabb volt: hat gyermeket neveltek, két kötetet adott ki magyar nyelven. Idegenben elismerték, svédül is olvashatják verseit. Itthon kötetei ellenére sem tudták, hogy kicsoda. Nem a szíve ült a semmi ágán, hanem ő maga.

Egész valójában. Ráadásul állandó kettősségben. Pedig tisztában volt azzal, hogy ki is ő, mégis állandóan gyötörte ez a kérdés is. Ezt is nehezen értették még tisztelői is, akik sokat bosszankodtak – főleg az önpusztító életvitele okán.

Fia, Tibor közölte a hírt: az este hiába keresték édesapját. Reggel már tudta, hogy miért. Hétfőre virradóan egy vonat halálra gázolta Gyergyóditró és Gyergyószárhegy között.

Nem sejtheti senki, hogy mekkora az a teher, amit egy érzékeny lélek elviselhet. Nem tudhatja senki, hogy hol a határ, ahol minden elszakad és csak a fény után vágyás veszi át az irányítást. A túlsó, vélt fény utáni, a fény utáni, amit a földön járó, néha röghöz tapadtak örök sötétségnek hívnak. Bár teher alatt nő a pálma, de az, aki helyét se az övéi között, se mások társaságát keresve nem találja meg, meddig terhelhető például a kilátástalansággal?
Munka nélkül, a hasznosság érzete nélkül nem nehéz feladni, beleroppanni. Akkor sem, ha gyönyörű szikrák pattannak ki lelkünkből, melengető szavak, főleg úgy, hogy azok mások által dicsért, de igazán figyelembe se vett, meg se hallott-értett kiáltások, sőt segélykiáltások.
Ezek mind hozzájárulhatnak az utolsó vékony hajszál elszakadásához. Lehet, hogy csak ki akarta próbálni milyen az utolsó pillanat közelébe kerülni? Mert azt tudta, hogy egyszer csak elérkezik, főleg annak köszönhetően, ahogy ő nap, mint nap sürgette eljövetelét. Mi is történhetett? Vétlen volt ismét, csak a száguldó vonat nem tudta kikerülni?

Rafi Lajos kérdéseket hagyott maga után. Mint minden versével. A válaszok ott bujkálnak, a titok ott lappang épp a költeményeiben. Élete ugyanis nyitott könyv volt, szétszórt lapokon keringett a szemünk előtt, s hullott néha sárba. Halála ellenben megrázó volta ellenére sem válasz semmire. Talán csak arra, hogy nem figyelünk eléggé egymásra.

Lajos csiszolatlan gyémánt marad immár mindörökre. Köztünk járt, nézett, látott és hallott, aztán üzent. Mi néztük, de nem láttuk és nem hallottuk. Ha pedig igen, akkor rosszul.

Ritka és tétova üzeneteink valószínű ezért voltak hiábavalók.

Gyergyószentmiklós, 2013. június 24.


Még több írás Rafi Lajostól és Rafi Lajosról a káféfőnix honlapon: http://kafe.hhrf.org/