Kések, szivacsok és egyebek...

Márai írja valahol, hogy ne hagyjuk eluralkodni magunkon a belénkrögződést: ha unatkozunk, rendezzük át a szobánkat, a könyvtárunkat, mindjárt úgy tűnik, az élet is megváltozott.

Olykor eszembe jut ez a jótanács. Mint mindenkinek, nekem is vannak apróbb (khm) rigolyáim: nem szeretem, ha a szivacsot a kagylóban kell keresnem a különféle edények között vagy inkább alatt, az evőeszközök ideális sorrendje számomra: kanalak, villák, kések, kiskanalak (balról jobbra, mint a fényképeken), amikor háziasszonykodni kezdek, előbb az ágyat vetem be, aztán elmosogatok, végül főzök stb.

De mikor Máraira gondolok, szándékosan a kagylóban hagyom a szivacsot, a villákat a kések után aggasztom fel az eszcájgtartóra és különös kéjjel mosogatok el, mielőtt bevetném az ágyat.

Ilyenkor aztán úgy érzem, lámcsak, én nem tudok unatkozni. Egyszerűen képtelen vagyok rá...