Veréb a melegben

Rejtő Jenő emlékére

"A szép nőket hagyjuk meg a fantáziátlan férfiaknak" - mondja Proust vagy egyik szereplője. Ezek szerint a jó rendszereket hagyjuk meg a fantáziátlan embereknek?  Én már kétféle rendszert megéltem, és még mindig csak forgatom a fejem, igaz, másképp. A kettő nem hasonlítható össze, hisz lám, azt mondok, amit akarok, nem visz büntetőtáborba senki, de mindegyik mellé kellett egy párhuzamos világ, melyet az ember magából épített fel.

„A hideg bekövetkezett, hatalmas hó esett éjszaka, egyes, pesszimizmusra hajlamosabb verebek megfagytak.” - írja Bajor Andor, és ez is jó poén kétségtelenül. Az azonban világos, hogy sem Rejtő, sem Radnóti nem a pesszimizmusra való hajlandóság miatt pusztult el. "Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája!", vágta oda egyik barátjának az előbbi a félelem durvaságával. De hát zuhanó repülőgépen nincsenek fantáziátlanok.
Egy író azt hiszi, ugyan mi mást is hihetne?!, hogy akinek fantáziája van, az rossz ember nem lehet - a történelem azonban írói orrára koppint. Sem a kommunizmust, sem a nácizmust nem lehet fantáziátlannak nevezni, különösen a bűnök terén. Hogy akkoriban kinek milyen bűnt találtak, azt bármely alkotó megirigyelhetné. Rejtőnek jó nagy, ökölvívástól eltorzult orra volt, ám ezt a koppintást az sem bírhatta ki.
Szeretnék veréb lenni a melegben.