A főnök az főnök...

Így kezdődik a főnök tízparancsolata, majd azzal folytatódik, hogy neki igaza van. Mindig. Mert ő főnök. Ha netán nem lenne igaza, akkor is érvényes a második és harmadik cikkely. Azért főnök. Ő nem késik, csak akadályozták. Ő nem hazudik, csak félretájékoztatták. A főnököt nem jó birálni, mert odatesz, hogy oldd meg jobban! Ha személyes véleménnyel mégy be hozzá, az ő véleményével jössz ki tőle. Ő nem kiabál, nem utasít, csak kijelent és nyilatkozik. Ne hizelegj neki, inkább ismerd el érdemeit...

Vagy a kettő ugyanaz? 
Neki sosincs ideje, hisz rettentően elfoglalt.  A főnököt nem illik zavarni, mert fontos ember. A fontos emberek nem érnek rá soha. Nekik valaki-valami mindig fontosabb, mint amivel/akivel épp törődniük kellene. 
Elém került egy vallomás: 
„apám fontos ember volt a világ szemében, orvos. A gyógyításnak szentelte életét. Csak a betegeivel törődött. Mi gyerekek alig láttuk. Amikor hazajött, fáradt volt, nem volt szabad zavarni. Anyám néha panaszkodott, hogy miért nem tudunk mi is úgy élni, mint egy normális család. Közösen kirándulni, este együtt vacsorázni, de apám azt válaszolta: „Nem hagyhatom a betegeimet!” Mi is betegek voltunk, lelkileg: nem volt apánk.. Ő kitüntetéseket kapott. Köszönő leveleket. Gratulációkat. A hála, az elismerés szavait. Nem jött el az esküvőmet követő vacsorára, mert előadást tartott.Többször szerepelt a tévében is, de én be sem tudtam kapcsolni a készüléket, ha őt mutatták. Haragudtam mindarra, ami elrabolta tőlünk. Apám nyolc éve szívrohamban meghalt. Nagyra tartom őt. Kemény, szívós, vasakaratú ember volt. Sok beteg embernek ő jelentette a „reményt”. De...(Igen c. folyóirat, 2005, június)
De… Ott van ez a de... Hányféle mentséget fel lehetne hozni a főnök mentségére: határidők, felelős beosztása, kapcsolattartás a beosztottakkal, a temérdek munka, ügyintézés, tanácskozás, telefonhívás, anyagbeszerzés, projektek, értékesítés, a folytonos időhiány, a sürgető tennnivalók, a fojtogató elvárások és bankhitelek. S még ott az asszony s a gyerekek. Mindenki csak követelőzik. Hát csoda, ha kiloccsan az a bizonyos edény? Csoda, ha elszakad a cérna?...Hogyne üvöltene az irodában, vagy amikor épp hazaért? Hogyne veszítené el a türelmét?  Lemerült és kimerült, és már nem tudja kezelni a problémákat, nem tud ura lenni önmagának, mint a folyó, mely, ha megárad, elszakítja a gátat...
Anselm Grün, korunk bencés misztikusa állítja: a felelős vezetőnek elsősorban saját szenvedélyeivel kell megbírkóznia. Először saját önmaga vezetésére kell képesnek lennie. Ehhez alázatra, helyes önismeretre, emberi érettségre, igazságosságra, apai szelídségre, lelki erősségre, a csendet szerető békére van szükség. 
Mindenki saját maga főnöke...