Találatok 2. ‒ Borbély Szilárdra emlékezve

elvadult tájak és elvadult emberek
azt a fajta derűs szomorúságot, amivel túl lehet élni talán
a végletek összeszikráztatása
csibészes stílus
betölthetetlen űr
Szól a kakas már, Akár Akárki
a költőnek nincs magánélete
megcsókolta anyja összevarrt arcát
démonikus mélységű sorok
valóságos realizmus és elvonatkoztatás
olyan, mint az általa csodált Csongor és Tünde 
mikor fog a másik világszínvonalú drámája színre kerülni
haláltánc
világszínházi tabló
tele vagyunk csodálatos drámákkal, amik várakozólistásak
mindaddig, amíg magyar irodalom lesz a földön 

egy szelíden mosolygó ember
hihetetlen szabadságot kapunk színészként
volt a próbafolyamatnak egy fantasztikus motorja, Oleg Zsukovszkij 
lelki szabadsággal mozgott köztünk
a probléma maga, a gondolatok, amiket sugallt
a középkorban másként viszonyultak a halálhoz
nem tolta el magától azt a tényt
fölemelték és ünneppé tették
mi a halál, és hogy lehet ‒

a versek nem egész versek, össze vannak szabdalva
ezt én megírtam, ti bánjatok vele szabadon
halállal kapcsolatos népi rigmusokat, szertartásokat
ezt már lezártnak tekinthetné magában
nem tudja, nem is lehet

hogy lehet erről beszélni? mert beszélni kell
úgy képes elbeszélni a verseiben a testet, hogy érvényesül a testisége
a lelket is csak testként tudjuk színre vinni
a képzőművészeti jelhasználat képiségében köszön vissza
a női testnek a passiótörténeten keresztül  való megjelenítése
A Testhez c. kötet, főleg a monológok
rendkívül hálás vagyok neki, folyamatosan
a tabuk elbeszélése valóban felszabadító tud lenni?

tabubontogatás
miért érdekelte a moralitás? nyilván az amoralitás miatt
ezekkel a songokkal bepárolja, kifüstöli 
az anyagot birtokolni akarja
jó ez a családias ügy, de olyan teremtővel állunk szemben ‒

maga a szöveg nagyon sűrű, egy metaforikus térben túl tömény
a szövegeket konformosítani
a néző jobban becsalizható
mondd a szöveget, és megadja a ritmust
hogy tudnánk a BSz-szövegeket előadni úgy, hogy a lélektani realizmust feladjuk, és egy érzéki tartományba vigyen el 
a brechtes és songos formával erre tett kísérletet
nagyon sok kiszólás van, sok interaktív pillanat
óriási alkímia
azt hittem, hogy zűrös ember, erre ott van egy szelíd orákulum
ez a kontraszt elképesztő
milyen nemharmóniában létezett

ismerjük  a tragédiát, mégis tudunk nevetni
Míg alszik szívünk Jézuskája
tanítható darab, szinkron-rendezés
hájjal kenegetik a nézőt
fel tudják mutatni a saját olvasatukat

a lengyel színháznak sokkal könnyebb, meg az orosz színháznak
látomásos színház
Weöres Sándor: A kétfejű fenevad ‒ mostanában kezdődik a dolognak a megfejtése
kudarcok, félsikerek 
odaadni az írót a közönségnek

mindenki felolvashat egy számára kedves Borbély-verset
a színház adja a helyet, ápr. 13-án 
a barátai szervezik

elhozogatta hozzám a darabjait mindig
szeretem a félkész szövegeket 
a szabadon gondolkodó drámaírókat, akik hajlandóak újraszülni
versei látomásszerű gyönyörűsége hassa át a drámái írása kapcsán
nem sikerült sarokba szorítani, felzaklatni annál inkább
volt egy gyönyörűséges beszélgetésünk 
a bűn viszonylagosságáról, életlehetőségeinkről
egyre beljebb engedett a történetbe
bátran gondoljunk végig, amik tabuként, eltávolítottan léteznek lelkünkben
nem nézte, aztán félig nézte, végül majdnem meg is nézte az előadást
Oleg katalizátorként működött
bejött meztelenül, tésztát kenegetve magára ‒ ő a lélek
belenyomta a gyerek fejét, felemelte, és ott volt a homlokán a csillag
Jézus születésétől jutottunk el Mengeléig
saját szüleink elvesztéséig
megy a gázkamrák fele, talál egy dödölét 
Szilárd mondja a versét, Oleg tekeri a nyakára a kötelet
ott törtem darabokra
biztos, hogy megcsináljuk még
ott van a kezedben a verseskötet, és húzogatod még alá

----------------------------------------------- 
Részletek egy beszélgetésből. Szervező: IX. Deszka fesztivál (a kortárs magyar drámáért), Debrecen, márc. 20. 
Hozzászólók: Árkosi Árpád, Bódi Katalin, Csikos Sándor, Fazakas Gergely Tamás, Ráckevei Anna, Radnóti Zsuzsa, Vidnyánszky Attila.