Anya gyermekével

Fél Magyarország „kiakadt”  a napokban közvetített  Ákos-interjútól. Kommentek ezrei lepték el a világhálót, miszerint a pökhendinek, arrogánsnak és Fidesz reklámarcnak kikiáltott művész olyasmiket engedett meg magának, ami már több a soknál. Mármint, hogy ő oktasson ki anyaságról, női szerepekről olyanokat, akikről nem tudja, valójában hogy is élnek. Persze neki könnyű négy gyerekének anyját megóvni ettől a karrierizmustól, mert van amivel őket eltartania. És különben is, mi lenne, ha minden nő „csak” anya lenne? Hiszen az anyaságon kívül egyéb más, fontos női „teendő” is akad...

   A felbőszült médiának hála, sokan hímsovinisztának titulálják a zenészt, a távközlő társaság idejekorán szerződést bontott vele, mert hát  nem egyeztethető össze a művész meggyőződése a vállalat elveivel. Miközben a cég vezető pozícióiban is elenyésző a nők jelenléte...
A női princípium tényleg csak anyaságról szól? Ennyire megalázó az anyaság? Karrier és fakanál nem megy egyszerre? Valóban annyira  borzasztó összeegyeztetni a vezetést, a sikert, a felelős beosztást a pénzkeresetet az anyai hivatással?...
Kukkintsunk bele például a Nobel-díjasok listájába és azonnal szemet szúrhat két női név: Marie Sklodowska Curie, aki tudós asszony létére két gyermeket is szült, akik közül az egyik, Iréne Joliot-Curie szintén két Nobel-díjat kapott. Úgy látszik, belefért az életükbe a gyermekszülés és a  tudomány egyaránt. Angliában hatvan éve van trónon Erzsébet királynő, aki anya és példakép egyben. De volt ugyanott politikus asszony, aki másfél millió munkanélküli idején került kormányra, és megoldotta a problémát!
Az irodalom is szegényebb lenne Jane Austen és napjaink népszerű írónője J.R. Rowling nélkül. Mi lenne ma Indiából kalkuttai Teréz anya nélkül, aki nem volt ugyan feleség, nem szült gyermeket, de hány ezer gyermek életét mentette meg? És vajon mit szólna J.S.Bach felesége, vagy édesanyja, ha mondjuk annyira emancipáltak lettek volna, hogy nekik két gyermek elég? Mit szólt volna a sienai kelmefestő felesége, ha tíz gyereknél megállnak, s azt mondja: én többet nem szülök... Katalin, a nagy misztikus, egyháztanító, pápák és politikusok tanácsadója meg 25. -ként jött a világra...
Eszembe jut, mekkora vihart kavart hetekkel ezelőtt egy angliai  lány nyilatkozata, hogyhát: neki joga van nem szülni... Sőt diszkrimináció, hogy ezt csak a nőknek kell csinálniuk. És nyíltan eldöntötte, hogy márpedig elmegy és  meddővé téteti magát. Aztán meg felháborodott és perrel fenyegette az orvosokat, akik nem voltak hajlandóak egy ép, egészséges, anyaság előtt álló lányt sterilizálni...
Jó pár éve nyilatkozott a száz leggazdagabb magyar listáján szereplő nő. Arra a kérdésre, hogy mennyire tartja magát sikeresnek, így válaszolt: „Semennyire. Nincs családom. Egyedül élek. A nővérem! Na őt tartom sikeresnek. Boldog családban nél, négy gyermeket nevelnek férjével egy kis házban. Esélyem sincs elérni azt , amit ő.”
Tíz éve költözött haza az Atyához és született meg az örök életre édesanyám. Ha valaki, ő tényleg emancipált nő volt. Tudta a helyét, a jogait, a feladatát, és mégis szolgálatkész volt. Ismerte a szerepét. Nem csak „lábon járó méh-tömlő volt”, akinek nincs egyéb dolga, mint foganni, kihordani, szülni, hanem hivatása is volt ez. Személyként, nőként  megtermékenyíteni szeretetével a rábizottakat. Anyaként és feleségként olyan sikeres céget vezetett, amit úgy nevezünk: CSALÁD. Büszke lehetett volna arra, ahogyan biztosította a hátteret pénzkeresőnek és csecsemőnek, nagyszülőnek és tágabb rokonságnak egyaránt. Tudta, hogy Isten a teremtéskor elosztotta a férfi és a nő közt a maga nőiségét és férfiasságát, tehát ez az alapállás. Innen kell kiindulni. Ehhez képest a keleti yin-yang elmélet is, csak bokréta a kalapon. A többi csak a bűnre hajlamos önző emberi természetünkből fakad, de a szeretet mindenre orvosság.
   Milyen gondviselésszerű, hogy a fenti média-polémia éppen a karácsony titkát hozza felszínre... Karácsony az édesanyák ünnepe. Az életet vállaló, kihordó, megszülő, továbbító, fenntartó és vigyázó anyáké. No meg a családjukról gondoskodó édesapáké. Mint Szent József, aki nem csalódott leverten, mert, hát ő leányt várt...Mint Mária, Jézus anyja, ahogy gondozza, óvja Kisdedét. Isten beletestesült Mária méhébe. Ilyenkor eltűnődhetünk az ő belső szépségén, megcsodálhatjuk benne az anyaság művészetét. Mária így a mi anyánk is. Az édesanyánké is. Dajkáló karja nemcsak a tehetetlen Kisdedet szorítja Betlehemben, hanem mindünket átölel. Nem szólt bele a megváltás menetrendjébe, de mégis...
         Az anyák, a női principiumok őstípusa. Amikor rangsorolni kell magunkat, hozzá viszonyítsunk, ne egymáshoz. Mária a gyermekkel, a Madonna...