Egy lábos kalandjaiból

Jó napja van az írónak, egészen hétköznapi tevékenységgel van elfoglalva a szokatlanul meleg télelői délutánban, az égből lebegve legelésző felhőbárányok alatt: pakolja, zsilipeli át a mindenféle jókat meg szükségeseket a bevásárlókocsiból az autója csomagtartójába, puttonyába.
A szokásos ívet bejárva felemelkedik, majd leereszkedik a víz, a tej, az olaj, a sör meg a többi.

Szeme sarkából látja, amint a sarkon befordul egy fekete, sötétített ablakú kisbusz. Lassan gördül, mint a filmekben a rosszfejek kocsija, de mivel ez nem egy film, hanem a pláza parkolója, nyugodtan folytatja a pakolászást. Közelebbről már a rendszámát is jól láthatja: német. Néhány másodperc múlva a kisbusz megáll mellette. Az elektromos ablak lecsusszan, és láthatóvá válik a mögötte ülő fickó. Jól öltözött, jól is fésült fiatalember, némi szakállal, legénytollal az állán. Megszólítja az írót: – Helló!
Az író, akinek mindig gyanúsak az elsötétített ablakú, fekete autóból kiköszönő jól öltözött és túl jól fésült fiatalemberek, fél szájjal visszaköszön: – Helló.
– Pitypang ház? – kérdezi a német. – Merre Pitypang ház?
– Pitypang ház? Mész előre – mondja, s mutatja az író. – Lesz egy híd, brükk, érted?
A másik bólogat.
– Felmész brükk, átmész – gesztikulál tovább –, aztán lesz tábla: Pitypang ház.
– Híd és tábla, szuper, köszönöm – mondja a német.
A kocsi elindul, megy fél métert, megáll.
– Te jó barát. Adok ajándék, tessék – mondja a jól fésült, és egy dobozt nyújt ki az ablakon. – Ajándék – ismétli, és a két kerámiakést tartalmazó csomag mellé prospektust is ad az írónak. – Pitypang ház, promóció, ajándék.
– Köszönöm – mondja az író, a dobozt bedobja, béhajítja a csomagtartóba, s intézné a maga dolgát, ám a német csak nem hagyja abba:
– Jártál nálunk?
– Hol? – kérdezi unottan az író.
– Isztambul.
Szóval nem német. Török. Legyél akkor, mondjuk, legyél Szemir – nevezi el kedvenc német-török rendőrfigurája után.
– Nem jártam.
– Kár – mondja az újdonsült Szemir, majd témát vált: – Főzöl?
Meglepődik az író, nézi értetlenül a törököt vagy németet vagy ki tudja, kicsodát.
– Te, otthon főzöl? – ismétli meg.
– Igen – válaszol az író, s el nem tudja képzelni, hogy mi sül ki ebből.
– Mutatok valamit – mondja Szemir, kiszáll a kocsiból, a hátsó ajtóhoz megy, kinyitja, kivesz egy méretes, színes dobozt, és pofátlanul az író kocsijának csomagtartójába teszi: – Tessék – s ugyanazzal a lendülettel már pakolja is ki a doboz tartalmát, azaz különböző lábosokat. – Utolsó csomag, négyszáz euró, neked százötven. Kell kicsi dízel.
Á, ez az, meg akar kopasztani – ismeri fel a helyzetet az író, esik le neki a tantusz.
– Nem kell.
– De igen. Minden jó: gáz, indukció, kerámia. Nem viszem vissza Svájc.
Hoppá, egy harmadik ország, egyre jobb, nevet magában az író.
– Nincs pénzem.
– Egy hónap alatt spórolod árát – fogalmaz egyre pontosabb magyar nyelven Szemir.
– Nincs pénzem. Nixt gelt, ember, no téngo dinéro, ombré, milyen nyelven mondjam még el?
– Mennyi pénzed van?
– Úgy tízezer – feleli az író, gondolván, ennyiért csak nem adja neki Szemir a lábasokat, és inkább lelép. De nem, a török nem ma kezdte a szakmát:
– Megvárlak – mondja.
– Tessék?
– Megvárlak.
– Nem értelek.
– Kiveszel pénz kártya, megvárlak itt.
– Nem. Fogd a dobozod és tedd vissza oda, ahonnan előszedted.
Szemir előveszi, felölti a sértődött arcát – nos, ezen még dolgoznod kell, gondolja az író –, széles gesztusokkal összepakolja a lábasokat, nyilván a dobozba dobja az ajándékba adott késeket meg a prospektust is, majd „nem is tudom, miért vesztegettem rád az értékes időm” pofával visszaviszi a cuccait a kisbusz csomagtartójába, és beül az anyósülésre. Természetesen köszönés nélkül távoznak.
– Ez nem jött össze, de legalább megpróbáltam – mondja bizonyára Szemir a sofőrnek. Korán van még, három-négy áruház parkolójában még próbálkozhat estig.
– Ez nem jött össze, de legalább megírom az újságba – mondja bizonyára önmagának az író, lecsukja a csomagtartó fedelét, a kormányhoz ül, és eltekeri a kulcsot.
Mintha mi sem történt volna, ropogtatják a bárányfelhők az ég türkizét.


www.szabadfold.hu