Print this page

Gyömbérlimó

Hétvégén Csíkszeredában Filip Floriannal kellett beszélgetnem a nemzetközi könyvvásáron. 2011-ben kértem tőle néhány sort A milliomos könyvéről, aztán tavaly egy interjút a Helikonba. Ennyi volt az egész, és közben lefordítottam a Mint minden bagolyt.
Ez az ember, akinek a Suhrkamptól New Yorkig mindenütt jelennek meg könyvei, aki a legismertebb román írók egyike, annyira közvetlen volt a tegnapelőtt, és annyira segítőkész mindig, hogy ismét meggyőződtem róla, néhány nagy tehetségnek nagy a vonala is.

Az jutott eszembe, később a vacsoránál el is emlegettem, amikor Esterházy odajött hozzám egy könyvbemutató után, és gratulált. Nyilván nem azért jött oda, hogy valamit elérjen nálam, mint ahogy Filip se "valamiért" volt közvetlen, hanem egyszerűen azért, mert nem a gőgjével helyettesíti a tehetségét.
Eszembe jutott az az író, akinek évről évre be kell mutatkoznom; aki olyan, mint egy sótlan sóstangli; aki azon szokott rinyálni, hogy nem minden recenziómat róla írom. Filip meg ült ott, a cigarettáját sodorta, és elmesélte, mennyire szereti Dragomán Gyuri az ő zaklatott gyömbérlimonádéját.

© 2017 Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány