Sajátságos könyvbemutató

Sajátságos könyvbemutatóm volt temesvári a Bartók Béla Líceumban: az egyik 10. osztály és magyartanárnőjük, Bakos Ágnes vendégeként tarthattam egy interaktív irodalmi órát a Haza a magányban c. epigrammakötetem kapcsán. Ennek során arra is figyeltem, hogy manapság mennyire érzékenyek, mennyire felkészültek a fiatal olvasók a vers befogadására. Az előre kiosztott hat kötetből hat tanuló választott ki egy-két epigrammát, értelmezte, sőt, egyik-másik elemezte is. Meglepett érett gondolkodásuk, problémalátásuk.

A lányok inkább a lírai hangulatú versek közül válogattak, Szabó Nóra például a Kék csodabolygó címűt boncolgatva nyújtott meglepően jó verselemzést. A költői üzeneten túl a szóképek stílushatását is körbejárta. Olyan meggyőzően, hogy utána magam is többször újraolvastam, ide is másolom:
Kék csodabolygó
Kék csodabolygó, létre türemlő tünde ajándék, 
Csöpp szigetünk a tömény, parttalan éj özönén,
Szerte garázda kisisten lábnyoma meddig aláz még?
Holnap a lepke után tűnik a ködbe tanyánk.
A Van Gogh elődje címűt nagy beleérzéssel értelmező Lengyel Dániel sem véletlenül kötött ki e vers mellett. Elmondása szerint érdeklődik a művészetek iránt, ismeri Van Gogh életrajzát, festményeinek reprodukcióit. Számára azért jelentett esztétikai élményt e vers, mert benne a négyezer évvel ezelőtti előd, a barlangrajzok névtelen művésze örökíti meg a valamikori tiszai halászokat egy barlangfalon. De valamennyi szóra emelkedő diák érdeklődő, gondolkodó, nagy beleérzésről tanúskodó szellemről nyújtottak tanúbizonyságot. 
Ezért merült fel bennem egy sor nem éppen költői, de a költészettel kapcsolatos kérdés: 
1. A vers iránt tapasztalható általános érdektelenségnek mi lehet az oka, ha itt, egy matematika-fizika profilú osztályban ennyire más a képlet? 
2. Nem a „megszólításon”, a módszeren múlik-e, azon, hogy nem irányítják/irányítjuk figyelmüket a mai irodalomra, szerzőkre? 
3. Az iskolában nem szorul-e nagyon háttérbe idő szűke miatt is a kortárs irodalom, a versértelmezés-elemzés a reáltárgyak javára? 
4. Vannak-e ma valahol irodalmi körök, mint a régi időkben, amelyeken a diákok felfedezhetik, nevelhetik, akár alkotókként is kipróbálhatják lappangó tehetségüket? 
5. Az irodalmi lapok, új könyvek eljutnak-e hozzájuk, vagy csak szöveggyűjtemények alakítják irodalmi ízlésüket?
6. Később nem okoz-e nehézséget, hogy az iskolán kívül nagyon magára hagyjuk az olvasót, akit másként is, valamilyen interaktív módszerrel kellene a lelket is orvosoló vers bűvöletében megtartani? 
Lehet, hogy ma már nem elég jól megírni egy verset s könyvben átadni az olvasónak. Le kell ülni vele fűre, járdára, padra és felolvasni, megbeszélni, szavalni, megölelni!