Handrabanda Remuranda balladája

Ahogy kibabrálnak a világsztárokkal, az nem mindennapi. Handrabanda Remuranda, született kis Nemuranda, egy pöttöm dögi faluhelyen látta volna meg a napvilágot, ha idejében el nem kergetik vala az édesanyját. Ugyanis máig nem világos, ki a jeles költő, író, szerkesztő, zeneszerző, rajzolóművész és agyagszobor-alkotó édesapja. Vagyis ki az igazi apa, mikor máter szemper nincsmás eszt, ám az ő édesanyja egyetlen férfit sem bírt megnevezni.

A dolgot önkéntes keresztapa rezolválta. Indiai gyökerű lévén, a keresztgyerek fölvehette a Handrabanda Remuranda, anyja felől Rodica Bulandra, később egy ötvenesért módosított Draga Nemuranda bulándra-gyököt, az édesapához pedig odaírta az anyakönyvvezető (háromezerért), hogy Panjabescu (Pandzsábeszku) Nicolae. 

Rövidre zárva: Handrabanda Remuranda, született Nemuranda, anyja felől Rodica Bulandra, de később módosítva Draga Nemuranda, Panjabescu Nicolae (Pandzsáb Niki) vér szerinti basztárdja: végül sehol sem nőhetett fel, mert mindenütt hátba szúrták. 

(A kifejezés egyebet takar.)

A gyerek egyszer csak élve találta magát. Idős bácsi mutatta, miként kell ezt vagy amazt tenni, csinálni.

A bácsi sosem fogadta fiául, de ettől még boldogan kohabitáltak.

A gyerek mindenfélében kipróbálta magát, és mert fogalma sem volt semmiről, csaknem minden műfajban érdekeset hozott létre.

Murmuranda Remuranda, azaz Murem, illetve Ausztráliában Regendra Mureo Burebus: a legismertebb festő, szobrász, népművész és dalszerző.

Egyik világhírű képén ő maga lovagol egy vámpírt, akire az van írva, hogy Károly hercegnek az ősapja.

Nosza felélénkült a romániai sajtó! Kiderült, hogy Burebista, a dák ősatya voltaképpen Drakulának a legrégebbi őse, Károly herceg pedig...

Nahát. Miképpen kötötték össze Murmuranda Remuranda, azaz Murem, illetve Ausztráliában Regendra Mureo Burebus: a legismertebb festő, szobrász, népművész és dalszerző nevét a Burebistáéval: az ihlet pillanatának mesterműve… Viszont nemsokára mozgalom indult: ADJ EGY LEJT A NEMUR FALUJÁRA!

Amint a legismertebb festő, szobrász, népművész és dalszerző ismertté vált a hazában, a nép számára kimondhatatlan és érthetetlen nevet egy riporter üvölthetőre és bizonyíthatóra cserélte egy kedves szójátékkal. A halhatatlan (nemuritor) így lett NEMUR.

Ami ugyanaz, csak díjasabban.

Faluja, amelyben sosem élt, sosem alkotott, olyan pénzeket csípett föl az Innenonnani Források Nemzetközi Bungallójától, hogy már a szülőházát is felavatták. Ott ring a bölcsője, fél euróért, ha bedobod az automatába.

Fotókiállítás mutatja, miként avatta fel Károly herceg a kis bizsut, bal oldalán Drakulával, jobb oldalán Nemurral. (Aki nagyon hasonlít a polgármesterre, Vájdefutuj Mihajlára.)

A település saját himnusza az, hogy Nemur bácsi azt üzente, picula köll az üzletre.

Egy troglodita helyi idióta a Kossuth Lajos nevével énekelte; ajaj, a történelmet nem illik megcsúfolni…

Hát nem megbírságolták?!…

A világsajtó majdnem meghurcolta szegény Nemurt, aki már nem is tudja, mi a neve: Murmuranda Remuranda, azaz Murem, illetve Regendra Mureo Burebus, vagy csak Burebista, ki a népét búra bízta, illetve még száz meg száz egzotikus mikimókus fiamgézus –, na mondom, amikor Nemur rájött, hogy valahol a nagyvilágban egy jó kis helyen pénzt fakasztanak az ő kősziklájából, hát azonnal megpróbálta letiltatni a nevét.

Faluja (mely nem az) úgy babrált ki vele, hogy perbe fogta az egyetlen, magára „vállalt” reklámnév törvénytelen használatáért.

A település példát statuál. Fényes portálján binden mingó, vagyis minden bingó. Szép a sztorija. Régente a szamárcsikó ülepe alatt sunnyogott, soha senki nem hallott róla, de mára már minden turistatérképen ott fényeskedik, sőt, megemlítjük a Nemur bányatótot is, tulajdonosa ki is lehetne más, mint a polgármester, Vájdefutuj Mihajla, az alpolgármester pedig a sógora, Csapdasegéj Pucu Gedi.

A bányatóban bányabékák burukkolnak, ringló szilva leng minden magágyon, és (a fordítás szerint, nyilván:) tutti vendég fel lesz ragasztalva.

A világsztár, Handrabanda Remuranda, született Nemuranda kezdeménye, hogy letiltatja magát kéretlen falujáról –, teljesen hiábavalónak bizonyult.

Minden efféle kezdemény totál csőd, te se számíts semmire…

Ha nagy a szerencséd, a kozmikusan bankos Surfing Centrál Biznisz úgy dönt, hogy van szülőfalud, és bár ott sosem történt veled semmi, mégis lesz hoppáré!, fogadd el a fölajánlást, és engedd, hogy írassanak valakivel egy makrélásan pompás szűz életrajzi költeményt rólad meg a tükörországi makimajmokról.

Ha adsz magadra, megírhatod akár személyesen is. A fiókodnak. Ugyanis a tied mindétig rosszabb, mint a valóságosan hamisított mucsulkodás.

Két dolgot kell elviselned, míg élsz: hogy vagy, de nem tud senki rólad; és hogy senki sem tud rólad, tehát nem is létezel.

Ehhez képest a fenti történet valóságos csúcs.

Ha csüggednél, magadra vess.

Húzd be az evezőt, halmozottan púpos pánkó fejű komám.

Viseld bátran a népszerű(tlen)séget.

Ha van még kötél az árusoknál, dobjál ki pénzt.

Használd egészséggel.

Minél inkább voltál senki, sosem felejt el mindenki.