Körülményeskedünk...

Egyre körülményeskedőbb újabban a beszélt nyelv. Milyen is lenne, ha a beszélő is sok esetben éppen a körülményeskedést választja? Nyilván, találkozni olyannal is, aki viselkedésében, cselekedeteiben eleve körülményes. S ha már ilyennek született, persze hogy gondolkodása határozza meg beszédét. Fejben dől el minden – ilyenféle formában szokás manapság, mintegy hatásosnak szánt módon véleményt, állásfoglalást mondani valakiről vagy valamely helyzetről. Következésképp fejben dől el, hogy miként szólalsz meg.

Egy esős napon, ha például az időjárás-jelentést hallgatjuk meg, rögvest arról értesülünk, hogy kint éppen csapadéktevékenység vagyon. Nofene! Azonnal s némileg joggal felkapja az ember a fejét, hogy ugyan bizony mi is lenne ez? Mi fán terem ez az… izé? Milyen tevékenységbe is kezdett ama csapadék? Esetleg mi is leend ama tevékenység tárgya és eredménye? Egyáltalán, képes valamilyen tevékenységet végezni?
Jó lenne tudni ilyenkor azt is, hogy mitévő legyen, aki például munkába, bevásárolni vagy sétálni indul? Hogyan öltözzön csapadéktevékenység idején? Esőköpenybe burkolózzon, netán kucsmát s csizmát vegyen elő?
Úgy vélem, ilyen esetben jobb, ha ki-ki maga dönti el, kinézve az ablakon, hogyan is induljon útnak. Mert, ugye, indulnia kell hol ide, hol oda nap mint nap az embernek – ha esik, ha hull. Történni ugyanis mindig történik valami körülöttünk és velünk, nemkülönben a csapadékkal is, de hogy utóbbi tevékenykedne, kötve hiszem…
De ha még lehetséges lenne is, nem tarthatna, míg a világ a csapadék ilyen-amolyan tevékenysége. Hasonlóképpen ama sütőkemencéhez, amelyet Józsi bácsi rakott egykor egyik falujabeli gazdának. Mert, ugye, alig várta a család, hogy kipróbálja a vadonatúj építményt, illetve a benne sült első kenyeret meg cipót. Másnap be is hevített annak rendje s módja szerint a gazda. Igen ám, de az újonnan rakott kemence, zsupsz, beomlott! Indult is nagy dühösen a kárvallott gazda a kőműveshez.
– Hát, Józsi bácsi, az új kemence béomlott!
– Bé-e?
– Bé biza, a mindenit!
– Hát fiam, nem tarthat, míg a világ! – felelt szelíd nyugalommal az öreg.
Szóval nem tarthat sokáig a csapadéktevékenység sem, addig pláne nem, míg a világ, minthogy – s ezt is egy-egy időjárás-jelentés során hallani – előbb-utóbb beáll a csapadékszünet. Tehát nem megszűnik az eső vagy a havazás, hanem csapadékszünet következik.
Körülményeskedünk, holott szólhatnánk egyenesen, kevésbé bonyolultan is. Úgy például, ahogy egyik kisvárosunk vécés nénije teszi, aki a felújított nyilvános illemhelyen a férfinépet a kisdolog nyomtalan elvégzésére figyelmezteti, no nem szóban, mert az, ugye, elszállhat, mire az ügyfél a falra szerelt edényke elé ér, hanem írásban, látható helyre kitéve a felszólítást, betűhíven idézve, így: ÁLJ KÖZELEBB, NE CSÖPÖGTESS A FŐLDRE!!! 


Székely Hírmondó