Kölnivíz és kölni dóm

Pezsgő-nyüzsgő város Köln. A reptéren 1994-től emléktábla hirdeti: illesse tisztelet a nagy elődöket. Konrad Adenauernek sokat köszönhetnek a németek, mert a jeles államférfinak mélyen vallásos, katolikusként megélt hitéből táplálkozott hazája iránti elkötelezettsége. Jó lenne, ha ezt a kancellárasszony sem feledné. A német metropolisban mikulás-motorososk százai vonulnak fel, keltenek adventi karnevál-hangulatot. A karácsonyi vásár javában zajlik, a dóm tér előtt, s benn is hömpölyög a tömeg. Sokféle ember megfér itt, és mindenki otthonra talál benne.

A templom „meghosszabításaként”, a pályaudvar közvetlen szomszédságában az Európa-szerte is egyedülálló, Rajnát átívelő vasúti híd állja az idők megpróbáltatásait, rajta három sávon, hat vágányon, percenként zakatolnak a személyvonatok a földrész minden irányába. A második világháborút követően építették újjá. Nem lehet betelni a látvánnyal, ahogyan egymást érik a szebbnél szebb, modernebbnél modernebb vasúti kocsik, mindenféle forgalmi dugó nélkül.

Köln évezredes műemléke, a kölni dóm tornya büszkén emelkedik ki, az amúgy visszafogott modernségű világváros épületei közül, de jelzi, hogy kis túlzással, szinte minden körülötte forog. Viszonyítási alap. Több mint hat milliós látogatottsága az Eiffel-toronyéval és a Lourdes-i barlangéval vetekszik. A dóm felszentelésének ünnepsége (1880-ban) sem volt akármilyen: a császár nem kelt ki a hintóból, mert nem ment eléje, fogadására a dóm plébánosa (Johannes Baudri segédpüspök).  Két makacs, elszánt vezető farkasszemet nézett egymással... Mígnem aztán csak a császárnak kellett megemberelnie magát, s megalázkodnia a főpap előtt. Nem is engedte oda temettetni a papot, mert az nem volt hajlandó egyetérteni birodalmi eszméivel.
A kölni pacsuli története sem ma kezdődött. A Glockengassé 4711 házszáma immár évszázadok óta egy családi manufaktúra székhelye, ahol 1792-ben egy karthauzi szerzetes naszajándékként illatos vizet adott az ífjú Mühlensnek. A kísérletező kedvű Wilhelm apja vegyész volt, és sokáig gyógyszerként is reklámozta a franciákétől elütő, hamar divatba jött alkoholos illatszert. Innen datálják az azóta világhódító utat bejárt kölni „gyógyvíz” eredetét. Azóta a 4711 valódi márkanév lett. Nemcsak túristacsalogató, de valóban különleges illatesszenc. A bejáratnál egész nap csordogáló kölnivízben sokan megmosakszanak, hogy arcukon is hazavihessék ezt a különlegességet. A hagyomány szerint Napóleon, amikor elfoglalta, újraszámoztatta a város utcáit és házait, és  az egyik katona  ezt a számot írta lóhátról a családi ház falára, amelyben azóta a csapból is szó szerint illatos víz folyik. A család mindmáig féltve őrzi a recept titkát, tölgyfahordóban érleli a zömében erős (citrusfélékből kivont illóolajok, levendula, rozmaring és alkohol-) keveréket.
Jó volt néhány napra kölninek lenni. És szuvenírként kölni vizet szorongatni kezemben a kölni dómban. Ez a barátságos, lélegző világváros a maga migránsaival együtt nemcsak a világ sokszínűségét mutatja meg, de az emberiség értékteremtő áldozatát, hitét, kitartását is.

A karácsonyváró hangulatban ez sem mellékes.