Fodor Sándor, a szellemidéző

Olvasom a mai lapban, hogy mennyi szép szó, dicséret elhangzott, és teljes joggal, az öt esztendeje eltávozott irónkról szóló konferencián. Mivel pedig a fodorsándori őszinteség jegyében be kell vallanom, hogy ezt a konferenciát - ezt is – figyelmetlenül elmisszeltem, kénytelen vagyok ide leirni az oda kivánkozó mondanivalómat.

Mármint azt, hogy Fodorúr nemcsak mese-, karcolat-, novella-, sőt regényirással, műforditással és fiatal titánok gyámolitásával, de bizony szellemidézéssel is foglalkozott.Továbbá, hogy eme foglalatosságában is igényesen válogatósnak bizonyult, hires emberek szelleménél jelentkezett kihallgatásra, disputájukat pedig epigramma-tömörségű versikékben örökitette meg. A Szellemidézés cimű kis kötetének több darabját, igaz, hogy emlékezetem relativ pontosságával,de ma is felmondhatom.Köztük a Kihallgatáson Rettenetes Ivánnál , vagy Johann Wolfgang Goethénél cimű miniatűr remekeket. Ez utóbbi például igencsak áthallásos volt a könyv megjelenésekor.1969-et irtunk,ha jól emlékszem. Arról szólt, hogy miért is hajol meg a szellem óriása a regnáló hatalom előtt, miért köt vele kompromisszumot. Azért persze,hogy nem mindennapi életművét inség és zaklatások nélkül megvalósithassa…
Prózairóink között nem ritka eset,Jókait Gárdonyit vagy Márait hozhatnám fel példáknak, hogy pennájukat versben is kipróbálják. Móricz Zsigmond egyes gyermekversei sikerükben a főállású költőkét is felülmúlták. Nálam valami hasonló Fodorúr szellemidézéseivel történt. Az akkori idők hivatalos lantosai közül egytől-kettőtől tudnék csak kapásból idézni. A prózairó Fodor Sándortól még verset is igen...