A piktorok és a protekció

Előkerült egy régi fotó, vele együtt egy régi, üzenetét tekintve időtálló történet. Játszódott valamikor a múlt század 50-es éveinek végén, Székelyudvarhelyen. A helyszín: Rösler Károly akvarellista otthona. Főszereplők: a házigazda és neves vendégei, a szókimondásáról is híres zsögödi Nagy Imre festőművész, a kolozsvári képzőművészeti egyetem híres tanára, Miklóssy Gábor festő, és az akkor még pályakezdőnek számító tanítványa, Maszelka János.

Borozgatás közben szó esett sok mindenről, leginkább a művészetekről és a művészéletről.  „Aki ma érvényesülni akar, annak protekció kell!” – jelentette ki az aranyszabályt Miklóssy. „Azt akarja mondani a Mester, hogy nyalni kell?” – kérdezett vissza Nagy Imre. „Igen, így is lehet mondani.” Mire a híres zsögödi székely piktor elgondolkozott, és lassan, a maga alapos hanghordozásával válaszolt: „Na, akkor mutasson nekem a Mester egy fix segget!” 

A festők társasága rég az angyalokkal parolázik. Sok víz lefolyt azóta a Küküllőn, sok minden változott, kivéve a lógó nyelv és az érvényesülés közti összefüggés nem, de akárcsak akkoriban, ama bizonyos biztos ülepet, amit Nagy Imre „rendelt” a néhai Mestertől, manapság is művészet megtalálni. A kinyújtott nyelvvel nyalni való fenekek után szaglászóknak talán jó tudni:  e régi történet főszereplőit a tehetségük, munkájuk tette naggyá, és nem az, hogy azt a bizonyos, fényezni való fix hátsót megtalálták.