Miféle versenyfutás ez?

Korunk technikai műveltsége különös erővel alakítja életünk külső formáit, miközben a bennünk munkáló erkölcsi törvény nyugtalanítóan gyengélkedik. A legkorszerűbb műszaki ismeretekkel felvértezett század- és ezredfordulós ember mind távolibb horizontokra figyel, ám morális univerzuma, sajnos, lemaradt a kényszerű versenyfutásban. Egymás iránti érzékenységünk aggasztóan meggyöngült, elkérgesedett a lelkünk.

Néha-napi füstölgéseim közben meg-megkérdezem magamtól, végtére is mi a haladás titka, ismérve: a gépek hatékonysági foka, a mind kényelmesebb közlekedés, az üzemek szaporodó száma?... Ezek is persze, de ha újféle bálványként imádjuk a gépeket, jut-e elég idő azzal is törődni, ami bensőséges, lényegi? Ami azért is fontos, mert belső ösztönzés, igény nélkül nincs előrelépés.
Ezért érzem korparancsnak a személyiség tökéletesedését, a fejlett moralitást.
Errefelé, Közép-Európában a történelem különösen fontos szerepet rótt ki a szellemépítőkre, akiknek példája olykor századokig sugárzott, hat ma is: hitet, erőt meríthettek belőlük a kései utódok abban a törekvésükben, hogy a nemzet felzárkózzon oda, amit nem elsősorban földrajzi értelemben nevez Európának a világ.
Mindenekelőtt a fiatalokra gondolunk, az ifjúságba plántálandó erkölcsi értékek begyakorlását érezzük halaszthatatlannak.
Miért mondunk begyakoroltatást? Azért, mert erkölcsiek dolgában a tudás egymagában nem elegendő. Ugyanis nem kevés azoknak a száma, akik nagyon is jól tudták, tudják mi az erény, mi az erkölcsi jó, mégsem azt, hanem az ellenkezőjét cselekedték/ teszik. Itt nem elég tudni és akarni, hanem, a költővel szólva „tenni kell!”
Ahhoz, hogy erkölcsösekké váljunk, gyakorolnunk kell az erényeket. Az erkölcs mindig tettekben vizsgázik. Tudniillik az erkölcsnek nincs önálló léte, mint a tudományoknak vagy a művészeteknek, az erkölcsi értékek immanens módon vagy benne foglaltatnak tetteinkben, gondolatainkban, szándékainkban és érzelmeinkben, vagy megnyilvánulásaink híjával vannak/lesznek az erényeknek. Aki nem cselekszi is a jót, hanem csak prédikál róla, az moralizál, farizeuskodik.
Ne higgyünk neki!