Könyvek élete 2.

Még februárban írtam egy rövid szösszenetet Könyvek élete címmel, melyben különös élményről számoltam be: hogy egy online könyvesbolt kínálatában rábukkantam Laska Lajos című kötetem egy antikvár példányára, benne dedikációval. (Az írás itt olvasható). Akkor azon morfondíroztam, vajon ki fogja megvenni a könyvet, s mit jelent majd neki az a second hand dedikáció, mennyire értelmezi újra az írásokat. Nos, most ismét bebizonyosodott, hogy a könyvek sorsa ugyanolyan hányatott lehet, mint az emberé: eme kötetet a minap születésnapi ajándékul hozták a barátaim!

Ez igen, meglepetés! Először nem is értettem, miért kapom tőlük ajándékba a saját könyvemet. Aztán láttam az ötletgazda Balu arcán a vigyort, és leesett a tantusz. Hogy igen, ez, ez az! Kinyitottam a kötetet és felnyerítettem. Van humorérzékük, ugye? Megvásárolták, nekem. Szép gesztus, én értékeltem, s szerintem a kötet is. Immár megnyugodhat, hazaérkezett. Mindaz, ami a dedikáció óta történt vele, talán több is, mint ami a lapjain nyomtatva található. Sztorija van, poénja. Féltve őrzött kincsemmé vált, biztos, hogy többé már nem kerül kereskedelembe, a dedikált oldalt sem fogom kitépni, naná, hogy nem! Emlék marad, kedves emlék. Szóval, megéri szerzőnek lenni, na: már egy ilyen vicces szituáció miatt is... S az sem baj, ha az embernek akad hálátlan olvasója, és aztán meg néhány jó barátja... Így kerek az élet! Jól mondják: egyszer minden visszatér a kiinduló pontjához!