Változásban is állandóság

Amióta világ a világ, nagyon sokan firtatták: változik-e az erkölcs, és változva, fejlődik-e?
Voltak, akik úgy vélték, hogy erkölcsi dolgokban a századok nem hoztak semmi lényeges változást. A Tízparancsolat ezredévekkel előbb megfogalmazta a közösségi együttélés morális normáit, és ma sem tudunk hozzátenni semmi érdemlegeset.

Ellenkezőleg, mások azt állították, ezt vallják ma is, hogy a világon semmi sem állandó, az erkölcs is az élettel, az életkörülményekkel együtt változik.
Hol az igazság?
Opportunizmusnak tűnhet, mégis azt mondjuk, valahol a kettő között.
Az emberek erkölcse életük feltételeivel együtt változik ugyan, de a változásban is ott az állandóság. „Tiszteld atyádat és anyádat!”, „Ne lopj!”, „Ne ölj!”, ezeket az erkölcsi követelményeket ma sem tudjuk lakonikusabban és tökéletesebben megfogalmazni, időszerűségükhöz sem fér kétség.
De a „szemet szemért, fogat fogért” törvényét ma már idejétmúltnak érezzük.
A házasságtörés bűnébe esett asszonyt sem agyonkövezéssel torolja meg a közösség jogi és erkölcsi érzéke.
Azt sem lehet egyértelműen és ellentmondást nem tűrően kijelenteni, hogy az erkölcs hovatovább egyre fejlettebb.
A természettudományok esetében valóban úgy van, hogy a régi tudásra újabbak halmozódnak, az ismeretek mélyülnek és tökéletesednek.
Ám ami az emberek benső, lelki világát, illetve annak tükrözését illeti, merőben más a helyzet. Mondhatjuk-e, hogy századunk szobrászművészete fejlettebb, mint az antik görög, a reneszánsz vagy a barokk koré? Nyilván nem. Mert mindegyik kor művészeti törekvése a maga korának legtökéletesebb kifejeződése volt. Az volt a maximum, amit akkor elér(het)tek. És maximum volt abban a tekintetben is, hogy azt, amit kifejeztek, csak úgy lehetett legtökéletesebben kifejezni, ahogyan ők tették.
Az egymást követő korszakok művészei nemigen vették át az elődök szemléletét, inkább amazokat tagadva vagy módosítva léptek új utakra.
Erkölcsiekben is hasonló (volt) a helyzet. Kijelenthetjük-e, hogy a XXI. század embere erkölcsösebb, mint a Homérosz korabeli, vagy akár a XIX. századi társa volt? Egyáltalán nem. Humánusabb-e a keresztre feszítésnél az idegméreg, az atom- vagy egyéb tömegpusztító fegyverek használata? Aligha. Erkölcsiekben a tényleges fejlődés az emberi viszonyok tartalmasabbá, humánusabbá, emberibbé válásában rejlik.
Ha van ilyen...