Karácsonyi dal kisugárzása...

Karácsonyi dalok töltik be ilyen tájt kis- és nagyvárosok tereit, a templomokat s bizonyára a magánlakásokat is. Igaz, mostanában a nagyvárosi eleven forgatagot s az ember önfeledt szemlélődését bármely pillanatban hangoskodó betolakodók s rejtélyes indíttatású ámokfutók zavarhatják meg. Faluhelyekről viszont olyan híradásokat kapunk, amelyek vallásos népszokások, a szálláskeresés, a betlehemezés újbóli kezdeményezéséről és továbbéléséről szólnak vidékünkön is. A betlehemezést bemutatva jegyezte meg egykor a vallásos néprajz egyik nagy tudósa, Bálint Sándor, hogy „a pásztorok szerepében és kellékeiben ősi pogány képzetek is meglapultak.

Ilyen a pásztortánc és a láncos bot, amellyel a sámánok a transzot [önkívület, elragadtatás] idézték elő, és amely a rontó szellemek elriasztására szolgált. A kifordított ködmön és sapka is régi állatalakoskodások értelmevesztett maradványa. A burleszk-részletekkel a kis Jézust akarják szórakoztatni.” (Népünk ünnepei)
Valami hasonlót idéz fel az egyik kedvenc karácsonyi dalom, a Vedd fel, pajtás, a bundát kezdetű, amely szerint a pásztorok göndör báránykát, lisztecskét és furulyát visznek Máriának, illetve a kis Jézusnak. Számomra külön üzenettel bír ez a népdalunk – Cseh Tamás előadásában. Hogy Cseh Tamás életének végén, az éppen tíz évvel ezelőtt kiadott, utolsó lemezén szerepel ez a népdal – a pályatárs, Gryllus Dániel felkérésére adta elő –, egy nagy magyar művész egyfajta összegezését, élet- világszemléletét hallom ki belőle. Ugyanakkor művészi hitvallását is kifejezhette ennek a dalnak az előadásával, lévén, hogy a pásztorok ajándékai között ott találni a furulyát, amellyel a pásztorok – úgymond – szórakoztathatják a kis Jézust. De ennél sokkal mélyebb, mondhatni metafizikai dimenziója is van e dal jelentésének, a furulyajáték a vigasztalás szerepét is betölti, sőt a pásztorok hitbéli meggyőződése szerint várható a Megváltótól, mintegy a furulyajáték viszonzásaként, hogy Ő is majd vigasztalja az embert, mikor eljön végső óránk...
„Én meg viszek furulyát, furulyát, / fújjunk néki egy nótát, vigasztaljuk Jézuskát! / Ő is vigasztal minket, mennybe viszi lelkünket, / ott vigasztal bennünket” – szól a dal utolső része, s kiváló énekesünk ezáltal fejezi ki ars poeticáját, illetve meggyőződését, hogy végső soron az éneknek, a művészetnek ilyen értelmű kisugárzása van az emberre...