Print this page

Papp Endre Hídverő-díjához


Az első kérdés mindenki számára, aki e a díjátadásra figyel, az lehetne: miért Papp Endre, a Hitel folyóirat főszerkesztője kapja alapítványunk idei Hídverő-díját? Erre a válaszom az: mert a Hitel is és Papp Endre is “azonos önmagával”. Többféleképpen is folytatni lehetne a gondolatot: viszont, számunkra, akik tudjuk, hogy az “Azonos önmagával” egy könyvcím, a szerzője pedig Papp Endre, az értelmezés rögtön bonyolultabbá válik.

Annál is inkább, mert a Hitel Csoóri Sándorral kellene azonos legyen, aki hosszas küzdelem után megteremtette ezt a nemzeti gondolat számára fontos folyóiratot. Csoóri Sándor a húszéves Hitel születésnapján elhangzott beszédében (Ünnepi est és a harag napja) erre így emlékezett vissza: „1979 őszén Németh Lászlóék sugalmazó lakásában vendégeskedtünk tízen-tizenöten. Czine Mihályra emlékszem, Domokos Mátyásékra, Kodolányiékra, Ikára és Gyulára, Kiss Ferencre és Illyésékre. Ella néni volt a vendéglátó, Illyés pedig a fővendég. Flóra nénivel. Magától értetődik, hogy a beszélgetés óriáskereke Illyés körül forgott, színesen, szellemesen, fölpörgetve az Illyési humor szikrázó fordulataival. – Egy lélegzetrésnyi szünetben, magam se tudom, miért és hogyan, én szólaltam meg: – Gyula bácsi, kellene egy új lapot indítanunk (...).”
Ám a szép álomból csak hosszú, nehéz esztendők múltán – tegyem hozzá én -, Illyés Gyula halála után lehetett valóság!
1988. november 2-án – Illyés Gyula születésnapján – jelent meg Budapesten a Hitel első száma. A huszadik évforduló alkalmával viszont, már terjedelmes-rangos antológia látott napvilágot. A szerkesztő Papp Endre.
A visszaszerzés reménye címmel megjelent kötet kapcsán elmondhatjuk, a fiatal szerkesztőnek a bőség zavarával kellett megküzdenie. Hiszen, a kezdetben havonta kétszer, majd – 1990 végétől – havilapként megjelenő Hitel két évtizedének több mint 30 000 oldalnyi anyagából válogatta egybe a 612 oldalon megjelent írásokat. Amelyek, Nagy Pálnak a Székelyföldben megjelent méltatásában: „(döntő többségükben) manapság is igen-igen élő és gondolatébresztő mondanivalójukkal vallanak emelkedett színvonalon egy folyóirat szellemiségének lényegéről, az egyetemes magyar irodalom – szélesebb skálán: egész kultúránk – változatlanul időszerű, izgató kérdéseiről.” Idézet bezárva.

És ezt ismerve, már nem kell feltenni a kérdést: miért Papp Endre? Inkább Papp Endre tudatos fiatalsága kapcsán Koós Károlyt idézhetnénk, aki Dsida Psalmus Hungaricus című költeménye hallatán, azt mondta Dsida fiatalságára célozva: hogy tudtál ilyen szépet írni, te… taknyos. Hisz Papp Endre 67-es születésű fiatalember. Viszont, hogyha elgondolkodunk ezen a mérhetetlen szerkesztői munkán, akkor arra kell gondolnunk Csoóri Sándor jó kezekben akarta tudni a konok kínlódás árán megteremtett folyóiratot, s körülnézve a magyar irodalmi prérin Papp Endrében látta meg az eszméinek a majdani őrzőjét, továbbéltetőjét. Merthogy nem véletlenül választotta Papp Endrét, bizonyosság rá a Hitel azóta megtett útja, a vállalt és vallott szerepe a mai magyar irodalomban. Illetve Papp Endrének, a Hitel szerkesztése mellett megírt esszéi, kötetei, többek között épp a már említett „Azonos önmagával” című kötete. És meg kell mondanom, amikor én most, erre a beszédre készülve, már másodszor is elolvastam a magvas, magas eszmei színvonalon megírt kötetet, rájöttem, hogy én ebben a laudációmban csak akkor nem tévedhetek, ha a saját, leírt szavaival, gondolataival laudálom Papp Endrét. És felolvasok néhány gondolat-töredéket, melyen nálamnál jobban példázzák, hogy miért e díjra – talán épp az utolsóra – Papp Endre lett a kiválasztott és érdemesült személy. Persze nem feledkezve meg arról, hogy Papp Endre gondolatai mellett és mögött ott van az is, amit a Hitel ma számunkra jelent. Amiről Csoóri Sándor egykor így vallott, s amelyet az, mára, be is teljesít: „Mi egy lap segítségével nemcsak a politikai és hatalmi rendszert akartuk megváltoztatni, hanem a magyarság megrontott életösztönét, stílusát, lelkületét”. A kérdés persze, szükség volt erre?
Idézem Papp Endrét. Pontosabban azt a gondolatát, amelyet már a Sütő-szobor állításán, avatásán is hangoztattam a Cihelődnek a halottak című írásából: “Magyarországon úgy esett, hogy irodalmunkban a nemzeti gondolat került az értékállítás negatív pólusára… A kultúrát, a politikát s egyáltalán: mindenféle közös cselekvést megingathatatlan szkepszissel szemlélő elit hosszú távú berendezkedése ment végbe. Egy olyan általános emberi jogi téziseket hangoztató (ahogy mondani szokás) “liberális” szellemiségű, politikailag korrekt beszédhez minden körülmények között hű, “szakértői” értelmiségi réteg jutott pozicióba, amely az etnikai hovatartozást polgári szempontból meghaladottnak, a nemzeti kulturális kötődést determinálónak és beszűkítőnek, sőt akár kirekesztőnek, veszélyforrást hordozónak látja. Felfogásukban a nemzeti politikai tradicíó a múltban domináns, jellegadó vonásai immár fenyegetésnek hatnak, művelődésünk sajátosságai avíttas, provinciális rekvizitumokká váltak. A kollektív tudatot szennyezettnek, korábbi formáiban folytathatatlannak láttatják… És: Az elitizmus torzképe uralkodott el a magyar irodalmon: az etnicizmustól, a nacionalizmustól való – irracionális vonásokat mutató – félelem.” És ezzel, meg is adtam a választ, a feltett kérdésre. De akár folytathatnám is ezt a töredék vázat a kötet első: „Rút sybaríta váz” című Szegedy Masszák Mihály irodalomtörténetét elemző esszéjétől, vagyis a 7. oldaltól el egészen a 278-ig oldalig. Ugyanis ennyi a kötet oldalszáma. De folytathatnám minden egyes Hitel lapszám bemutatásával is, ahol helyet kapnak mindazok a szerzők, határon belülről és kívülről, akiknek eszmeisége a lap eszmeiségével megegyezik.

Ahogy Illyés Gyula Csoóri Sándorban látta meg a nemzeti eszme és saját eszméi éltetőjét, hordozóját, Csoóri ugyanúgy Papp Endrében. De talán nem véletlenül. Kellett ehhez talán Görömbei András tisztánlátása, személyes bizalma is. Papp Endre a Két korszak Hitelei nemzeti célokért című tanulmányában fogalmazza meg szerkesztői feladatát: „Ha a költők élhetnek a vereségből, sőt művet is építhetnek belőle, egy nemzet is megteheti. A helyzetfelismeréshez azonban sokféle dolog kell. Nyitottság. Bizalom, erkölcsi előlegek. Hit. Hitel”.
Papp Endre a munkásságával bizonyította, hogy a bizalom hitele nem volt hiábavaló. Saját műveivel, lapszerkesztői tevékenységével. Gondoljunk csak: A nemzetnélküliség programja a magyar irodalom történeteiben … A nemzeti irodalomszemléletről – egy irodalomtörténetben reménykedve, A nemzeti irodalmi kánon szükségességéről…. című nagy esszéire. És amit még persze írni fog, mert egyszerűen az élet nem kegyelmez, meg kell írnia…


Elhangzott az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díjátadó ünnepségén, 2019. október 12-én, Székelyudvarhelyen

© 2017 Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány