Ami nincs, de lehetne

Rendelkezik-e közös értéktudattal a Kárpát-medencei magyarság? Ha szűkszavú válasz kell: igen. Ha bővebben kell kifejteni: nem nagyon.
Nézzük kissé elmélyültebben! Mi lehet az, ami valóban érték, amit minden Kárpát-medencei magyar annak tart, ugyanakkor nem kívánja kisajátítani, tehát bedobja a közösbe? Bárhogy veszem számba a felmerülő értékgyanús tényezőket, vagy egyik, vagy másik szempontnak nem felelnek meg. És már-már pánik kerülget, mert hát akkor mi alapon véljük mi összetartozónak magunkat? Miért, összetartozónak véljük? Hogyne, hisz itt van a közös nyelv.

De ez nem elegendő, már régen nem elegendő. S akkor agyő, nincs más hátra, jöhet a nihilizmus, a tagadás, a kozmopolitizmus, miegyéb.
Node, lassabban egy kicsit, mert.

Például – és ezt akár mentőötletnek is tekinthetjük – közös értéknek tekinthetnénk a vendégmunkásokat. Akik az elszakított területekről, Erdélyből, a Vajdaságból, Kárpátaljáról járnak át az anyaországba dolgozni. (Bár egyre kevesebben vannak, újabban már nincs munka odaát). Ők közösek, vagyis amíg itthon vannak, addig az erdélyieké (kárpátaljaiaké stb.), amikor odaát, az anyaországé. A legközösebbek tehát az autóbuszon, oda- vagy visszafelé. Amint a székekben elbóbiskolva alszanak (a busz éjszaka megy, hajnalra odaér, máris lehet kezdeni a munkát). A cipőt lehúzzák lábukról, ilyenkor, munka előtt még enyhe a lábszag (ami szintén közös érték, főleg majd munka után, a magyar munka után…)
De a mai értékorientációkat figyelembe véve közös értéknek nevezhetnénk Fekete Pákót vagy Győzikeűét is! Hisz ők általános (el)ismertségnek örvendenek mind a határon innen, mind a határon túl. Pákó például olyan sokat jár mostanság a Székelyföldre, hogy felmerült (egyelőre még csak poén szintjén, de várjuk ki a végét…!), hogy neki is adományozni kellene egy tiszteletbeli székely címet. Ezek a közös felmutatnivalóink, kérem szépen, ezek tartanak össze minket. Így uniformizálódunk – és ez már közös, páneurópai érték, melynek lényegét már gyerekkorban magunkba szívjuk, az anyatejjel együtt, hisz ki ne ismerné: „Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!” Mi ez, ha nem a közös érték? Ja, hogy közös az, ami nincs? Vagy közös lónak túros (vagyis sebes) a háta?