Angyali duma

Mi a tökömet bámulsz így? Nem éppen szabályosan landoltam, az igaz, inkább bukdácsoltam, mintsem repültem, de azért csak megérkeztem időben. Vagy valaki mást vártál helyettem, köcsög? Netán egy hermafrodita olümposzi szárnyast? Azt a nyálas, halandzsázó Hermészt, aki mindenféle sületlenséget sugdos az emberek fülébe? Vagy egy körbemetélt ótestamentumi arkangyalt, aki úgy hadonászik a lángpallosával, mint beszívott szamuráj egy harmadosztályú hollywoodi akciófilmben? Netán holmi turulmintás köntöst viselő, dögös hun tündérkéről fantáziálgattál, aki egyenesen a magyarok őshazájából, a Szíriuszról érkezik ide, a Kárpát-medence kellős közepére, hogy az Öregisten év végi, rovásírásos táviratát postázza neked, miközben a csillagporos puncijával hozzád dörgölőzik? Hát nem, te perverz pöcs, hát nem!!!

 Ha tetszik, ha nem, én a te karácsonyi angyalod vagyok! Érted?! Az, akinek taknyos, csodaváró kölyökként annyi ákombákommal telefirkált levelet küldözgettél már hetekkel a Szenteste előtt, hogy le ne maradj az ajándékokról. Tessék?! Ismételd meg hangosabban, ha lehet! Attól a sok kicseszett ünnepi petárdától bedugult a fülem. Aha, így már jobb. Csak ne köpködj közben az arcomba! Piszkosul rühellem, ha a célszemély rám fröcsköli a nyálát. Valami ronda földi vírust megint föl találok szedni, mint tavaly ilyenkor. Akkor a nyavalyás, névtelen tudósaitok által kitenyésztett madárinfluenzától az összes tollam kihullott. Mi az, hogy ez merő képtelenség?! Angyalszavamra mondom, tényleg egyetlen kurva tollpihe sem maradt a szárnyaimon! Tessék?! Hogy speciel nem erre gondoltál?!

Hát mire? Mondd csak ki bátran! Ez itt most nem az adóbevallási nyilatkozatod, nyugodtan bemondhatod a frankót! Hogy a józan eszed szerint én egy közönséges, ünneprontó szélhámos vagyok, aki ki akar ábrándítani téged Karácsony varázsából? Ugyan már, pont te merészelsz a józan eszedre, a tuti biztos ítélőképességedre, a francos nagy csalhatatlanságodra hivatkozni?! Te, akit mindenki palira szokott venni… Fogd már fel végre azzal a csökkentett módban működő agyaddal, hogy én kivételesen igazat beszélek. Azt kérded, ha tényleg angyal vagyok, akkor meg mi a fenének viselek farmert meg bőrdzsekit? Na, látod, öregem, végre egy jó kérdés. Azért, mert igyekszem lépést tartani a földi divattal. Manapság már csak a hozzád hasonló retrográd, romantikus fazonok képzelnek az angyalokra fénylő köntöst, aranyló glóriát. Csakhogy megnyugtassalak, már a Mikulás sem a régi. Ha úgy kívánja a megrendelő, nem vesz föl semmit a piros köpönyege alá. Érted?! Semmit! Mint a cukros bácsi.

Haladni kell a korral, haver, haladni, hogy letörjük a pokoli konkurenciát! Látom, még most is kételkedsz bennem, pedig már így is többet töltöttem nálad a kiszabott időnél, s a mennyei munkaadó nem fizeti a túlórát… Na jó, akkor mielőtt továbbállnék, teszek néhány kört a levegőben a kedvedért, csakhogy megbizonyosodhass a személyazonosságomat illetően. Tessék?! Hogy ne hadonásszak össze-vissza, mert le találom verni a karácsonyfadíszeket, s akkor úgy tökön rúgsz, hogy a Mennyországig meg sem állok. Látod, ez egy jó ötlet, haver. Így ha visszajutok oda, mert különben ezekkel a sérült szárnyakkal még a második emeletig sem tudnék fölemelkedni… Akkor hát, viszlát! És boldog Karácsonyt! Jajjjj!!!... Jaj, hogy örvendek, hogy megint repülök! Kösz, kicsi barátom! Látod? Csodák mégiscsak vannak a földön… csodák mégiscsak… csodák…