Egy Csontváry-kiállítás margójára
Az egyik dolog, amit nagyon szerettem rövid tárlatvezetői létem alatt, hogy más lehettem, mint ami, aki valójában voltam, közben meg a leginkább önmagam. Olyasmit csináltam, ami logikusan nem következett a „szakmai” előéletemből, közben pedig valamit, ami a leginkább passzolt hozzám: emberekkel kapcsolatba kerülni, megosztani információt, (élet)tapasztalatot, gondolatokat ébreszteni, kommunikálni, kontrollálni és spontánnak lenni, igen, egyszerre, gyönyörködtetni és gyönyörködni, stratégiákat alkalmazni, pillanatok alatt váltani, szolgálni és meghatározni, folyamatosan adni és töltődni. Tanárként működni a szó jobbik, emberibb értelmében, nem középiskolás fokon, középiskolásoknak is.