Megint itt a tavasz. Pattan a rügy a fákon, a járdák szélén dúsabb, zöldebb a fű, a nap hűvös melege mindenhová befurakodik. Mint egy tisztára sikált fémlábas, olyan a világ. De leginkább az a mondás kap egyre világosabb értelmet benne, hogy: „valami van a levegőben”. Hívás, szólítás, ami leginkább az emberi lelket szólítaná meg, ha az eleve nem lenne lehelet, lélegzet, szél, fuvallat, élet. Így csak áramoltatni kezdi, még jobban önmagára ébreszti, mozgásra kényszeríti.