Zsidó Ferenc

Zsidó Ferenc

Beszélgetés Szálinger Balázzsal

A dráma is költészet

- Fogadott erdélyi szerzőként (is) számon tartanak. Néhány év erdélyi (Kolozsvár, Várad) tartózkodás után hazaköltöztél Budapestre. Hogy alakult ez, milyen tapasztalatok vannak a hátad mögött?
- Nehéz lenne kiemelni bármit – éltem az életem ott, élem itt, és nagyon szívesen megyek bármikor Erdélybe, olyan, mintha hazamennék. A tapasztalatok… ami fontos, ott vannak a versekben.

- Kitüntetéseid közül a „legérdekesebb” a Székely Bicskarend-díj. Ennek mi a története – mennyire érzed otthon magad a bicskás székelyek világában?
- A két legkedvesebb díjam a zalai megyei díj és a Székely Bicskarend. Mindkettőt otthoni elismerésnek fogom fel. Hogy érzem magam? Azért Székelyföldön belül is más és más tájegységek vannak. A legnagyobb dolog, hogy nincs hely, ahol ne tudnám megértetni magam.

Beszélgetés Vincze Ferenccel

Figyelni Erdélyre Budapestről

- Marosvásárhelyen születtél, de már 10 évesen, 1989-ben kiköltöztetek Magyarországra. Mennyire maradt élő a kapcsolatod szűkebb pátriáddal?

- Röviden és tömören: élő maradt. Kicsit hosszabban: eleinte ezt a kapcsolatot a közelebbi és távolabbi rokonok jelentették, akik minden egyes hazalátogatáskor összegyűltek, s hol kínosabb, hol kellemesebb családi ebéd formájában vallattuk egymást az eseményekről. Később ez ritkult, most már szinte történelmi eseményként lehet számon tartani ezeket, s immár a kapcsolat az azóta szövődött barátságok révén él tovább, s talán azt is kijelenthetem, hogy élőbb, mint korábban. Nem nosztalgikus, múltba révedő, hanem a jelenben alakul.

Fordulat a gyermekirodalomban

Beszélgetés Szávai Ilonával, a Fordulópont folyóirat főszerkesztőjével

Nemrég zajlott le a Gyermekírók Szekszárdi Tanácskozása, elsősorban ez adta az aprópóját, hogy Szávai Ilonát, a Fordolópont főszerkesztőjét faggassuk, mely folyóirat immár tizennegyedik éve a gyermekirodalom- és kultúra fontos bástyája. Szávai Ilona egyébként erdélyi származású, 1988-ban telepedett le író férjével, Szávai Gézával és családjával együtt Budapesten.

 - A Gyermekírók Szekszárdi Tanácskozása egyidős a Tokaji Írótáborral: idén 40. éves, kétévente szervezik meg, tehát a huszadik kiadásához érkezett. Valamiért még sem lehet annyit hallani annyit róla, mint a tokajiról. Vajon miért? Ha jól tudom, a tokaji tábor „védnöksége” alatt indult, miért vált külön?

- Nem a Tokaji írótábor égisze alatt indult a Szekszárdi tanácskozás, hanem a Magyar Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának vezetője, Tatay Sándor kezdeményezésére. Azért, mert Tatay és alkotótársai úgy ítélték meg, hogy a kortárs (1971-et írtunk!) irodalomtörténetben nem kap kellő figyelmet a gyermekirodalom.

Beszélgetés Csender Leventével

„Nagyon izgalmas az erdélyi irodalom”

- Székelyföldi (Udvarhelyszék – Oroszhegy) származású vagy, de régóta kint élsz Budapesten. Hogy is van ez?

- 1991. szeptember 11-én indultam Budapestre négy napra látogatóba, de a határátlépés négy napig tartott, így már a határról vissza kellett volna fordulnom, hogy le ne késsem az iskolakezdést, lévén nyolcadik osztályos. Aztán itt ragadtam. Udvarhelyen születtem, az óvodás koromat Oroszhegyen töltöttem, majd iskolába újra Udvarhelyre jártam. Ma, ha haza megyek, mert nekem az otthon ma is Székelyföldön van, Oroszhegyre megyek nagymamámhoz, aki kitűnő asszony és remek pálinkája van.

Beszélgetés Botár Attilával

Égbe nyúló gyökerekkel

- Székelyudvarhelyen született, de már kisgyermek korában Magyarországra került. Elmondaná ennek részleteit?

- Apám, Botár Béla költő és műfordító, katonaköteles lett, aztán katonaszökevény is volt. Részben csíki székely, részben gyergyószentmiklósi örmény, részben brassói szász a fölmenő rokonság. A család – foglalkozásuk szerint  tisztviselő, tanár, színész– nem  számíthatott semmi jóra egy vesztes háború után. Udvarhelyt 1944 őszén orosz-román ostrom fenyegette (ami, mint utóbb kiderült , csak kósza hír volt), hát befogtunk és menekültünk. Bele a háborús végkifejlet kellős közepébe, de ez már másik történet.

Beszélgetés Király Farkassal

Egy hübriszek nélküli budapesti-kolozsvári

Erdélyből nézve a Kolozsvárról Budapestre emigrált Király Farkas „határon túli erdélyinek” tekinthető. De beszélgetésünk nem is annyira erre fókuszált, hanem inkább pályájának váltásaira, az ezekből kinövő alkotásokra, az irodalom és az internet kapcsolatára.

– Számomra úgy tűnik, életedet, irodalmi munkásságodat a váltások, fordulatok jellemzik. Kolozsvárról Budapestre költöztél, voltál már ipari alpinista, barlangkutató…

– Valóban fordulatokban gazdag életem volt, legalábbis egy ideig. Ha csak azokat sorolom fel, amik visszaköszönnek az írásaimból, az is hosszú lesz. Az első közölt verseimet katonáskodásom idején írtam. Barlangászni a kamaszkorom vége felé kezdtem, egy iskolatársamnak köszönhetően. Ipari alpinista pályafutásom éppen a barlangokban – jól-rosszul – elsajátított technikákból indult, no meg abból, hogy a rendszerváltást követő néhány évben a tanulás mellett szép pénzeket kereshettem általa. Meg adrenalinfröccsnek sem utolsó például egy templom pléhkupoláját kötélben lógva átfesteni, vagy a kolozsvári Central üzlet alig méter széles ablakpárkányán fogócskázni úgy tíz-tizenöt méter magasban…

A Briszéisz Udvarhelyen

Beszélgetés Egyed Emesével kötetbemutatója apropóján

Bemutatták Egyed Emese Briszéisz című kötetét augusztus 10-én a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében. Közreműködott Katona Éva színművész és Sófalvi Emese (hegedű), a szerzőt és a kötetet bemutatta Lőrincz György író, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elnöke. 

Nem akármilyen könyvet írt Egyed Emese. Egyben kettőt. A Briszéisz (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2011) oldalain „a nyelv által kibomló és közvetített világ, a természeti környezet, az emberi kapcsolatok sokfélesége” mutatkozik meg.

Az erdélyi irodalom elkötelezettje

Beszélgetés Ködöböcz Gábor irodalomtörténésszel

- Az erdélyi irodalom értője vagy, nemrég erdélyi felolvasó-körúton vettél részt: milyen érzéseket hívott elő ez belőled?
- Szakmailag és emberileg is fölöttébb megtisztelő számomra, hogy a Lőrincz György vezette Erdély Magyar  Irodalmáért Alapítvány szervezésében két fontos helyszínen (Székelyudvarhely, Zetelaka) is bemutatkozhattam.

Elégedett gyorsmérleg, Néróval

Beszélgetés Farkas Wellmann Endrével fesztiválról, Néróról, irodalomról

– Ha egy gyorsmérleget kellene készítened (és persze, nem pénzügyit), mit mondanál, hogyan sikerült a Kimenő fesztivál? Mennyire kapcsolódott be a falu, a környék? Milyen volt a nézőközönség összetétele?

– Az idei Kimenő fesztivál volt a legsikeresebb rendezvényünk, több mint 650 regisztrált vendégünk volt és számtalan olyan érdekes programunk, amilyennel csak itt találkozhattak az érdeklődők. Évről évre mi is sokat tanulunk szervezőkként a vendégektől, a közönségtől és így könyebb kiküszöbölni a korábbi évek hibáit és azt az energiát, amit ezek megoldására kellett szánnunk eddig, most a programok színvonalának növelésére fordíthattuk.

Akit megjelölt a hagyomány…

Beszélgetés Lövétei Lázár László költővel

Zöld címmel nemrég ecloga-kötete jelent meg Lövétei Lázár Lászlónak. Az eclogaírás kihívásairól, tartalomról és formáról, korábbi köteteiről beszélgettünk.

– Zöld című verseskönyved eclogákat, pásztori költeményeket tartalmaz. Hogy leltél a műfajra/formára, hogy lelt az rád?

– 2004 végén, amikor befejeztem Két szék között című kötetemet, erős fogadalmat tettem, hogy többé nem írok olyan verseket, amilyenek abban a könyvben vannak.

Subscribe to this RSS feed