Molnár Vilmos

Molnár Vilmos

Shrek Tímea Halott föld ez c. kötetéről

MÁS VILÁGOK

„– Eredj, pakold össze a lomod! ‒ szólt az anya a kislányhoz.
‒ De én nem akarom! ‒ Dehogynem, költözünk, ezt mán megmondtam! – De én nem akarok a táborban lakni! Én itt maradok az utcában a mamával!
‒ Olyan nincs, jössz és kész! – Anyukám, könyörgöm, hadd maradjak itt mamánál!
‒ Nem! – mondta az anya, majd rúgott egyet az oldalába, mint ahogy a kutyáknak szokták. ‒ Takarodj, és szedd a lomod!
[…] – Nem ‒ válaszolta a lány zokogva. – Há mé’? ‒ Mert félek. – Oszt mitől? ‒ Attól, hogy olyan leszek, mint te.”

A felvágós nyuszika

Nyuszika egy fabulákat tartalmazó könyvet olvasott, mivel a tanítómesék voltak a kedvencei. Hirtelen eszébe jutott, hogy dolga van az Erdő másik végében. Dühösen lecsapta a könyvet és útnak eredt.

Kemény Zsófi Rabok tovább c. regényéről

Kemény Zsófi regénye* olyan disztópia (negatív utópia), amelynek cselekménye nem a távoli jövőben játszódik, hanem az igen közeliben. Mondhatni úgy is: a holnapi jelenben.
A szerző tüntetéseket vizionál Magyarországon, főleg Budapesten az Orbán-kormány különböző új törvényei ellen. Eddig ebben nincs semmi futurisztikus, elég, ha bekapcsoljuk a tévét, szokott ilyen lenni. Arról azért, ami ellen a regényben a lakosság egy része tüntet ‒ vagyis, hogy fizetősek lesznek a gimnáziumok, aki külföldre költözik, az még tíz évig ún. fészekadót kell fizessen vissza a szülőhazába –, nehéz elképzelni, hogy bármilyen kormány ilyen népszerűtlen intézkedéseket hozna. A valóság ugyan néha lekörözi a kitalációt. Meg különben se akadékoskodjunk, regényről van szó, jusson szóhoz a szerző fantáziája is.

Kőrösi Csoma Sándor és a két rabló

Részlet egy hosszabb ciklusból

Kőrösi Csoma Sándor a magyar őshaza felé tartva Afganisztán hegyei között gyalogolt, amikor egy hegyszorosban váratlanul két rabló támadt rá. Teli torokból ordítoztak, kardjukkal vadul hadonásztak, szertelenül, idegesen viselkedtek. Kőrösi Csoma Sándor türelmesen várt, hogy lecsendesedjenek, ordítozás közben nehéz megérteni a szavakat. Amikor a rablók látták, milyen nyugodt, ők is lehiggadtak, normális hangon kezdtek beszélni. Akkor kiderült, az ottani hegyvidék egyik kis népének kevésbé ismert nyelvét beszélik.

A függőleges utca lakói

Panelház, vagy ahogy mifelénk hívják, blokk, nemcsak az egykori szocialista országokban épült, hanem Nyugaton is, csak ott jóval kevesebb. Egyes foglalkozások esetében vagy bizonyos életkorban célszerűbb panelben lakni, mint kertes házban. Például egy nemzetközi légiforgalmi társaság pilótája, aki egyedül él és napokig van távol otthonától, vagy egy folyton konferenciákra utazó és időnként más városok főiskoláin vendégtanárként tanító egyetemi professzor nem tudná rendszeresen elvégezni a kertes ház körül folyton adódó munkákat. Vékony pénzű fiatal házasoknak is jól jön a panel, külön költözhetnek a szülőktől, míg telik kertes házra.

Ágoston Vilmos Godir és Galanter c. regényéről

AZ ABSZURD, AMELYBEN ÉLÜNK*

Az sem túl gyakori, hogy valaki a kétkezi munkáslétből kitartó tanulás révén értelmiségi státuszba kerüljön, ám ennél is ritkább, hogy egy idegen nyelvekben és világirodalomban jártas filozopter, ismert és elismert író, elgondolkodtató és sikeres könyvek szerzője egyik napról a másikra hirtelen ott találja magát a társadalmi munkamegosztás legalján, még a munkások között is páriaként: szakképzetlen fizikai munkásként. Ágoston Vilmosnak volt ebben része. Kétszer is. Nem úgy közeledett a proletár létformához, mint magasból leereszkedő, furcsaságok után kutató szociológus, hanem mint kenyerét keservesen így kereső, a túlélésért küzdő személy. De ami a hátránya, az az előnye is: így sokkal mélyebbre nyílt alkalma belelátni egy olyan világba, amelyről értelmiségi foglalkozást űzőknek többnyire téves, vagy éppenséggel semmilyen fogalmuk sincs.

Iker mesék

                                                             I.
      Volt egyszer egy fa. Ott nőtt az erdőben, sok más fa között. Ha eső esett, boldogan fürdött a törzsén lefolyó vízben. Ha szél fújt, ágai vidáman integettek a légben. Ha nap sütött, levelei áhítattal itták a fényt. Szerette az életet az erdőben, jól teltek napjai a többi fa között.
Egyszer egy ember járt arra, szemügyre vette és azt mondta:
– De szép koronája van ennek a fának!

Molnár Vilmos: Minimál mesék

Mese a fejekről

          Volt egyszer egy fej.
Jó fej volt, egy költőé. Költészetben pácolt dolgokkal tele. Más embereknek
más pácban érlelt dolgokkal van tele a feje. Más emberek feje másképp jó.
A pác milyenségén kívül felmerül a kérdés a dolgok mennyiségére vonatkozóan is.
   Vajh’ mennyi dolog létezhet a különböző fejekben?
Több dolgok vannak a költők fejében, mintsem más emberek álmodni képesek.
Több dolgok vannak más emberek fejében, mintsem a költők álmodni képesek.

Minimál mesék

Mese a kincsről és az igazságról

          Volt egyszer két ember.
          Gondoltak egyet és elindultak keresgélni a sivatagba. Egyik keresett kincseket. Másik 
kereste az igazságot.
          Évekig keresték, sokat szenvedtek, sokat szemeteltek. Végül megtalálták, amit kerestek. 
Egyik is, másik is. De nem lelték örömüket benne. Egyik sem, másik sem.
          Nem olyan jellegű sem a kincs, sem az igazság.
          Akkor az egyik ember rájött valamire. Aztán a másik ember is rájött ugyanerre. Talán erre:
kár volt annyit szemetelni.
          Vagy valami másra.

Mese K. Józsi boldogságáról

K. Józsi már huzamosabb ideje boldog volt. Nem sokat tett ezért, többnyire nem is kell, nem ettől függ. Egyszerűen úgy alakulnak a dolgok, hogy jön a boldogság és elidőzik. Vagy megy és darabig távol marad.

Subscribe to this RSS feed