Szentgyörgyi László

Szentgyörgyi László

Szentgyörgyi László versei

CSEPPEK

Ha már...

I.
Ha már senki sem
szeret, akkor vesztél el
végérvényesen.

II.
Ha már senkit sem
szeretsz, akkor vesztél el
végérvényesen.

Holt lelkek

Kocsmában ülünk
− jobb sorsra érdemesek −:
osztjuk a semmit.

Mély fájdalommal...

A nyomdai legendárium szerint annak idején, ha a fejével nem is, de mindenképpen az állásával játszott az, akinek bármi aprócska köze lehetett egy-egy bakihoz, amely kedvezőtlen fényben tüntethette fel a párt főtitkárát. Például kínosan vigyáztak arra, nehogy olyan arckép kerüljön az újságba, amelyen csak egyetlen füle látszik a Kárpátok géniuszának. Józan paraszti ésszel érthetetlen Csaunak a félfüles fotó iránti irracionális gyűlölete. Hogy netán Szamár megyébe látogathatott volna a Kárpátok géniusza, az már végképp elképzelhetetlen. Még a korrektorok kedvéért sem.

Kár, hogy lakott...

Nehéz a dolga a firkásznak, ha városáról – szülő −, vagy lakóhelyéről – kell írnia. Feltéve, hogy ragaszkodik az őszinteséghez.
– És már miért ne ragaszkodna? – horgadt fel az önérzet benne. Azt tartotta, városáról mondja el a kendőzetlen véleményét az ember – „növeli, ki elfedi a bajt” –, ha meg valamiért nem akarja, nem teheti, akkor inkább hallgasson. Példák hosszú sorával igazolható, hogy a hasonló dolgozatok többnyire pozitív kicsengésűek, azt tudjuk meg belőlük, hogy a vallomástevő oda van városáért, a világ legjobb helyének tartja, sőt: a közepének. Ami, az ő sajátos szemszögéből tekintve, akár igaz is lehet.

Hitbéli dolgokról

Életkora előreheladtával egyre inkább szükségét érezte, hogy rendezze viszonyát Istennel, s talán az egyházzal is. De az utóbbiban nem volt egészen biztos. Vallásos embernek tartotta magát, hitt Istenben, a mindent eligazító egyetemes akaratban, de az intézményesült, többnyire közvetítői hálózatként működő egyházzal valahogy nem tudott azonosulni. A templomot meg, ha lehet, nem mint ördög a tömjénfüstöt, de kerülte. Ha netán magyarázkodásra szorult emiatt, azzal hárított, hogy úgy van a templommal, mint a koncertteremmel: szereti ugyan a zenét, de zavarja, ha érdektelen, unatkozó, helyükön fészkelődő emberek veszik körül, mert nem tudja zavartalanul átadni magát a műélvezetnek.

Szentgyörgyi László versei

Naplójegyzetek

1. Haiku

Tizenhét szótag.
Csak látszatra parányi.
Benne egy világ.

2. Periféria

Ahol és ahogyan élek.

3. Christian Morgenstern

Csütörtök, tizenötödike.

Elmúlt életünk törmeléke,
ami az árral levonul.

Tizenkét ember és egy eb,
állunk a marton mozdulatlanul.

Bealkonyul.

Ne sírj értem, Argentína!  

Don’t Cry for Me, Argentina! – dúdolta Julie Covingtonnal a Tim Rice és Andrew Lloyd Webber szerzőpáros az Evita című musical legismertebb slágerét. A zenemű, különösen e dal a hetvenes évek közepe óta a kedvencei közé tartozott, újra és újra meghallgatta.

A montevideói lány

Újságírói pályájának legmegdöbbentőbb történetét mesélte. Amit – filmbe illő érdekessége mellett – értelmezhetnénk akár az erdélyi magyarság XX. századi tragikus történelmének egyfajta foglalataként is.  A kilencvenes évek legvégén Uruguayban, Montevideo Punta Carretas városrészében, a General Gregorio Suárez utcai házában 92 éves korában elhunyt Juan Nemes.

Menekülés a zöldhatáron

Ezúttal sem kísérte be feleségét a zöldségpiac asztalsorai közé, inkább megállt a bejáratnál, ahonnan könnyen szemmel követhette az aszonyt, amint türelmesen végigmustrálja az eladásra kínált portékát, s amikor úgy ítélte meg, már nehezebben boldogul a csomaggal, csak akkor caplatott be a sűrűbe, és vette magához a degeszre tömött neccet. Egy alkalommal – vasárnapon –, amikor nagy volt a tolongás az asztalok, árusok körül, hirtelen ordibálásra kapta fel fejét:

Szentgyörgyi László versei

Megközelítések 

Nem a tűzben,
sem azon innen,
sem azon túl:

mindig két tűz között.

Nem a vízben, 
sem azon innen, 
sem azont túl:

mégis két part között.

A jelenben,
vagy azon innen, 
vagy azon túl:

állandó kételyek között.

Barátom, Nagy Lajos

Amint leírta aznapi jegyzetének címét, máris halkan hozzátette: ha egyáltalán elfogadna engem, kései utódját barátjának, akármijének. Aztán hátradőlt, sőt, hanyatt feküdt kanapéján, hasán pihentetve laptopját. S miközben, mint gyermekkorában a csikarást oldó meleg fedőt, hasán érezte a kellemes melegséget, mély álomba merült.

Subscribe to this RSS feed