„Vagy sohse’ lesz egyéb hazám, mint az ég!”
(Arany)
Te vezettél ide, Uram, ez igaz.
S tényleg jó itt, meg minden.Vagy mégsem az ?
Mondom, jó és szép, de... tudta a fene,
hogy ilyen sok izgalom is jár vele.
No de mindegy.
S mert a műfaj kötelez:
áldd meg ezt a földet, amíg „haza” lesz;
S áldd meg ezt a földönfutó bolondot –
persze, hogyha egyáltalán meg tudod...
(Csíkszentdomokos, 2007-ben, Szt. László király napján)
... avagy: Ábel hazatér
Abban a gyalázatos esztendőben születtem, amikor másodszor is bejöttek a románok. Az oroszokkal együtt érkeztek. Sztálinnal s a kommunizmussal...
Valahogy így kezdődhetne negyven évvel szülőatyja halála után egy mostani Ábel története, de hogy miként folytatódna, arról sejtelmeinkben ezerféle változat lehetséges. Megtörténhetett volna az is, hogy a második világháború végén született Ábelt a világ egyhatodát birtokba vevő, testvériséget, egyenlőséget és szabadságot hirdető osztályharcos világ felküldte volna a Hargitára monyatornak vagy a csicsói kollektív gazdaság tehénpásztorának.
Balassi Bálint végórái
Reám adtad
Krisztus orczád
én hatalmas
istenem
csonka lettem
mint az ország
két pogány közt
nyilt sebem
A hiányzó
a megcsonkolt
fáj legjobban
és nem felejt
pedig lelkem
templomod volt
Júliás táj
te rettenet