Vári Csaba

Vári Csaba

Vári Csaba versei

(átszálló)

Kinde Annamária emlékére

Lehet azt tudni, hogy éppen hol,
hova, miért s hogyan írják le a neved?
Egyébként fontos, nem fontos?
Mind sorra kerül, most épp a tied.
Most épp rosszfele dőltve,
kisbetűs poétikai etikett.
Tollak s vonatok futnak tova,
már nem Várad fele szól a ticket.
Vonatok s tollak futnak, hova,
miért s hogyan írják ott a nevet?
„A fogasról a szárnyadat”!
Nemkellmár. Nehéz. (Nevet.)

Mire (volna) jó egy írótábor?

Világéletemben szerettem kocsmázni*. Istenigazából itt tanultam meg egy csomó dolgot, amelyek valamiért kimaradtak a tankönyvekből, nem illett a családban szóba hozni, vagy csak egyszerűen nem lehetett általános érvényû példázatokban gondolkodni. Egyetlen dolog kivételével, illetve azt, hogy kocsmában is tudni kell viselkedni (no milyen nagyképű vagyok), légyen az bufet, köpködô vagy művészkocsma. Persze mindeniknek megvannak a maga jól kitalált és működő törvényei. (Viselkedni aztjelenti, hogy elsajátítod azokat, alkalmazkodsz, alkalmazod?)

Itt tanultam meg, hogyan kell és lehet a kellemetlen asztallátogatót visszautasítani, vagy a kellemeset leültetni (elsősorban és mindenképpen a bizalom a fontos), miből mennyit illik egyszerre kérni – és milyen sorrendben. Természetesen nem egészségügyi szempontból. Ezt is kocsmája válogatja, erre vonat- kozólag is külön szabályok vannak. Arra is, hogy kit kell éppen tisztelni, és kit utálni. Nem jó nem tudni viselkedni. Könnyen lejáratja magát az ember. De térjünk az apropóra. A zetelaki írótáborban a dolgok java része (általában) egy ilyen helyen, igaz ez vendéglő típusú, szóval a Kék Lagúnában zajlik, az étkezéstől az elôadásokig, felolvasásokig.

Vári Csaba versei

(thalálka)

láttam az ördögöt én ott
fél öt volt s az állomásra
beidézett vonat besiklott
nem volt nála útitáska

se cigi se pénz se szerződés

berúgva írtuk ellopták
még azon éjjel állítja
hitelre kértük megint a vodkát

Subscribe to this RSS feed