Látó 2017/10.

Nem egyszerű feladat "kedvcsinálót" írni egy szépirodalmi folyóirat aktuális száma elé, hiszen az embernek vagy van kedve szépirodalmat olvasni vagy nincs. Ha van, minden bizonnyal kedvére lesz majd a Látó októberi száma, amelyben Parti Nagy Lajos a Grafitnesz című kötet utolsó ciklusából már ismerős Dumpf Endre verseiből, vagy inkább noteszlapjaiból közöl újabb részleteket.

Egyszerre magasköltészet ez és paródiája a költészetnek. "isten nem tűr tökéletességet / engem nagyon szeret / megtart mint ágykeret / kívül-belül" - írja Dumpf, s e "tökéletlen" versekben a végsőkig fokozott nyelvi játék mellett ugyanúgy megférnek a nagy témák, mint a nevettetés. Térey János regényrészlete a színész főhős nézőpontján keresztül enged betekintést a budapesti színházi életbe, Simon Emőke pedig egy kísérleti regény részletét közli, amelyben a városok kialakulásának (egyfajta) általános történetét, az egyén és a társadalmi berendezkedés egymásra hatását vizsgálja. Szöllősi Mátyás - aki szintén regényrészlettel jelentkezik - egészen meghökkentő helyzetbe hozza a börtönből frissen szabadult főhősét, aki a véletlen játéka folytán egy egész tömeg előtt kénytelen megvallani bűnét, és mint mindig, most is kiderül, hogy a teljes igazságot lehetetlen elmondani, hiszen azok, akik hallgatják, mindig elhamarkodottan ítélkeznek. Visky András drámai szövegében egy különös isteni elhívatás-történetet mesél el, úgy, hogy közben Antigoné alakja is minduntalan felbukkan, a temetetlen holtak pedig elborítják a tengert, az utcákat, az egész világot, hiszen ki-ki magában kell hogy eltemesse a halottait, hogy nyugalomra lelhessenek. Ajánlhatnám még Markó Béla versét, amely arról beszél, miért is nem tudjuk ábrázolni istent, de ajánlhatnám Lackfi János, Cseh Katalin, Nyerges Gábor Ádám, Nagy Attila, Egyed Emese verseit is, vagy Csuszner Ferenc remek novelláját, Balázs Imre József tanulmányát a versekben fellelhető "Kolozsvár-nyelvekről", vagy Hantz-Lám Irén írását, ami Áprily Lajos alakját hozza közelebb, egészen közel az olvasóhoz. Domokos Zsófia Rakovszky Zsuzsa és Olivier Bourdeaut új regényeiről ír párhuzamos recenziót, Demény Péter és Láng Zsolt négykezese pedig Nádas Péter Világló részletek című könyvét elemzi. (Ebből azt is megtudhatjuk például, hogy miért tette le felháborodva a könyvet Láng Zsolt.) A Talált vers rovatban Áprily Lajos Kálvin, 1535 című verse szerepel, a lapszám végén pedig Szöllősi Mátyás névjegyét találjuk. Szóval, minden együtt van, hogy megjöjjön az olvasási kedv.