Korunk 2018/8.

A kávéházak világát villantja fel a Korunk folyóirat augusztusi lapszáma. Az eredetileg kávé fogyasztására szakosodott „vendéglátóipari egység”, amely később éttermi funkciókat is ellátott, az idők folyamán a társasági élet jelentős színterévé vált. Kosztolányi Dezső száz évvel ezelőtt egyszerűen csak kávévárosként emlegette Budapestet. Nem tévedett nagyot, hiszen aligha tehetett volna meg bárki néhány lépést anélkül, hogy ne ütközött volna egy kávéház teraszába, vagy éppen cégérébe.

Az első kávéfőzők a 18. században jelentek meg, virágzásuk pedig egészen a második világháború utánig tartott, mikor a kávéházak majd mindegyike bezárt. A kávéházkultúra azonban a 19. században, a 20. század első felében nemcsak Budapesten, de Európa más nagyvárosaiban is virágzott, mi több, Erdély-szerte is egyre-másra nyíltak meg az ismertebbnél ismertebb kávéházak. Az összeállítás egyfajta kultúr- és intézménytörténeti séta a „kávéházpiacon” a legrangosabb, legpatinásabb kávéházaktól a „késdobáló”, olcsó kávémérésekig.
A tartalomból:
MARKÓ BÉLA • Pótkávé; SALY NOÉMI • Kolozsvár kávéház, Budapest 4; SZAKÁCS SZIDÓNIA • Vendéglátás, kávéházak, szabadidő a dualizmus elején Kolozsváron (1870–1880); FAZAKAS LÁSZLÓ • Kolozsvári kaszinók: egyenlőség, politikai semlegesség?; CSAPODY MIKLÓS • A Dumaposta asztaltársaság; BALÁZS IMRE JÓZSEF • A Bánatos Főemlősökhöz címzett fogadó; FERENCZ ZSOLT – NAGY ELEK • Szellemi csemege, irodalom és mecenatúra – múlt és jelen a kávéházban; SEBESTYÉN MIHÁLY • Kávéházak tündöklése és bukása Marosvásárhelyen; SZEKERNYÉS JÁNOS • Mulató polgárok, katonák, ecset- és tollforgatók. Kávéházak ködbe veszett városa a Béga partján; PÉTER I. ZOLTÁN • Kávéházi élet Nagyváradon; GIDÓ CSABA • A Nagy Háború és a székelyudvarhelyiek élelmiszer-, illetve kávétartaléka; ÓZER ÁGNES • Kocsma, vendéglő, kávéház.