Items filtered by date: február 2019

Játéktér 2018/tél

A Játéktér 2018/4., téli számában két független színházi előadásról: a kolozsvári Váróterem Projekt Fishez és a marosvásárhelyi 3G Színház Vitéz Mihály című előadásairól olvasható kritika. Emellett Hegyi Réka a kolozsváron megrendezett Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválról írt kritikai beszámolót. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház 70. évfordulója kapcsán Nászta Katalin készített hosszú, retrospektív interjút Bocsárdi Lászlóval, a színház igazgatójával, aki a Figura létrejöttéről, a Sepsiszentgyörgyre való átköltözésről, a kezdeti évekről mesél a saját színházi gondolkodásával átszőve a történeti visszatekintést.

Helikon 2019/4.

A Helikon második február számának címoldalán László Noémi verse olvastható, ezt követi Király Farkas beszélgetése Kontra Ferenc költő, íróval. Verset Vermesser Levente, Szente B. Levente, Oláh András és Magolcsay Nagy Gábor, prózát Száz Pál és Bene Zoltán közöl. Kocsis Francisko verseit Markó Béla fordította. Továbbá Karácsonyi Zsolt ír Bréda Ferenc Bab és Babér (Theatrum Epicum) és Levelek az utókornak (Theatrum Temporis) című könyveiről. Türöszi Mákszimosz újplatonikus görög rétor és filozófus írását Bréda Ferenc fordította. Recenziót Gaal György közöl Kabán Annamária és Mózes Huba Tárt kapukhoz fényösvény viszen. Dsida Jenő költészete és műfordításai című tanulmánykötetéről.

Helikon 2019/3.

A Helikon első februári számának vezércikkét Papp Attila Zsolt jegyzi, ezt követi Demeter Zsuzsa beszélgetése Márkus Béla irodalomtörténésszel. Verset Varga Melinda, Simonfy József és Czegő Zoltán, prózát Bodó Márta közöl. Günter Kunert novelláját Benő Eszter fordította. Kritikát Borsodi L. László, illetve Kovács Péter Zoltán ír Fekete Vince Szárnyvonal című kötetéről, továbbá Szabó András Péter recenziója olvasható Sófalvi András Hadakozás és önvédelem a középkori és fejedelemség-kori Udvarhelyszéken című könyvéről.

Korunk 2019/2.

A Korunk folyóirat februári számának tematikája: utópiák. Különös jelenség: egykor az utópia volt a társadalomról való normatív (értékeket kijelölő) gondolkodás, sőt a társadalomfilozófia egyik legfontosabb műfaja. Ma körülnézve azt tapasztaljuk, hogy nincs már utópia, ez a műfaj halott. Miért történt ez a váltás, és milyen domináns beszédmódokat hagyott maga után? A 20. századi nagy utópiák nyomorúsága, kudarca után a negatív utópia (disztópia) lett egyeduralkodóvá? Vagy az utópia nagyon is élő – és épp ez a baj vele?

Székelyföld 2019/2.

A Székelyföld folyóirat februári számának tartalmából:

Szépirodalom
Lövétei Lázár László: Krumplis gulyás
Jenei Gyula: Isteni műhiba 1.
Bogdán László: Ott túl, nem messze, már egy másik világ volt
Zalán Tibor: Cipő-mese
Voloncs Attila: Ne sírj többé
Hegedűs Imre János: Pogány menyasszonyok
Bálint Tamás: Máj hagymalekvárral
Wirth Imre versei
Luzsicza István: Találkozás
Bíró József versei

Subscribe to this RSS feed