Lőrincz György

Lőrincz György

A könyvek sorsa

Még most is előttem van, amikor fiatal házasként nem egyszer, főleg a hónap vége felé, a megvásárlandó könyv és az aznapi étel között kellett választani, és a hosszas töprengés után -, mert üzent az üzletes -, a könyv lett a nyerő. Igen. Először csak egy-két könyv díszlet a különböző polcoknak kinevezett szekrényhajlatokban, aztán egy szekrénynek a teteje telt meg az áhított, és a gazdája ízlését is jelző könyvekkel, majd egy kisebb polc jelent meg valamelyik szoba falán… A menő könyvek között is az első helyen a Kriterion Könyvkiadó Horizont sorozatában megjelent könyvek voltak. Hemingway, Faulkner, Dosztojevszkij, Mauriac…

A csend sziporkái

Meg kell mondanom, talán a ránk zúduló hírözön hatására, vagy csak egyszerűen, mert menekülni akarok előle, naponta egyre többször és többször kapcsolom ki, esetleg be sem kapcsolom a tévékészüléket. Persze, ehhez tudni kell azt is, hogy évtizedeken át, de főleg addig, amíg meg nem jelentek az okos tévék, vagyis amióta rögzíteni lehet a ki és bekapcsolást, este az utolsó mozdulat a tévé kikapcsolása-, reggel meg az első, a tévé bekapcsolása volt. Rögtön, talán azt is mondhatnám, még ki sem nyíltak a szempillám, sőt, talán már félálomban nyúltam tapogatózva a kapcsoló után.

Lőrincz György regényrészlete

Bécs fölött a Hargitát…

– Apád hazavárt mindig – mondta az anyja, ahogy kiléptek a verandaajtón, s ketten maradtak.
Nem válaszolt rögtön. Úgy érezte, elárulná magát, de az apja emlékét is, ha most megszólalna. S mert nem válaszolt azonnal, az anyja folytatta:
– Nagy bánata voltál apádnak. Az bántotta mindig, hogy nem mondta el neked soha, hogy és miként jött haza Szevasztopolból… Ha elkeseredett, mindig ez jutott eszébe. El kellett volna mondjam – töprengett egyfolytában – akkor talán, nem ment volna el…
– El kellett volna mondjam, hogy éltettem a reményt öt éven át magamban. Hogy jöttem haza annyi év fogság után.

Okos emberek okossága…

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én csodálom az okos embereket. És ez a csodálat, miután rácsodálkoztam magamra is, nem véletlen. Nem szerzett, egyszerűen velem született tulajdonság. És ez nálam már akkor megmutatkozott, amikor még nem is tudatosult bennem... Ott lótottam-futottam az okos emberek körül, kerestem a barátságukat, cipeltem a táskájukat, és nem egyébért, csakhogy hulljon rám is egy kis fény. Hogy higgyék el: én is okos vagyok. Mert azt már tudtam én is, hogy az emberek megítélése sajátos. S ha látják, hogy kiknek a társaságában jelenek meg, elterjed majd rólam is.

Lőrincz György regényrészlete

Bécs fölött a Hargitát

(részlet egy készülő regényből)

„A világot kaptam új hazámul,
Szabadságom lett börtönöm.”

              (Kerecsendi Kiss Márton)

- Honnan vagy?
- Romániából. Erdélyből!
- Az hol van?
- Románia közép–nyugati részén.
- Hol tanultál meg ilyen szépen magyarul?!
- A bölcsőben!
- Viccelsz?
- Nem.
- Mit kerestetek ott?
- Ott születtünk.
- A szüleid is?
- A szüleim is. A nagyszüleim is. A dédszüleim is. Tényleg nem hallottál soha, semmit Erdélyről? Trianonról?
- Nem.
- A szüleid sem beszéltek arról, hogy Romániában is élnek magyarok?
- Nem.
- És arról sem, hogy Ti hogy kerültetek Jugoszláviába?
- Nem.
- És arról sem, hogy volt egyszer egy Magyarország?
- Most is megvan, nem?

Székelyföld 2015/12.

A Székelyföld 2015. decemberi számában szépirodalommal jelentkeznek: Mircea Dinescu, Dimény H. Árpád, Bányai Tamás, Jancsik Pál és Nagy Attila. A Scripta Mundiban Vladimir Udrescu és Ferenczes István írnak. Az Irattár közli Oláh Sándor, az Ujjlenyomat Dr. Nagy Lajos, a Műteremtés Túros Eszter írásait. A Szemlében Zsidó Ferenc, Balog László, Grendel Lajos, Fekete J. József, Lőrinczi Dénes, illetve Petruț Dávid közöl. A decemberi szám tartalmazza a 2015-ös Székelyföld-díjasok névsorát, illetve a laudációkat. A Székely Könyvtárban Mirk Szidónia-Kata ajánlja a Székely népi imádságok című kötetet. A lapszámot Szepessy Béla munkái illusztrálják.

 

Székelyföld 2015/11.

A Székelyföld novemberi számában szépirodalommal jelentkeznek: Varga LászlóEdgár , Szávai Géza, Kenéz Ferenc, Carmen Elisabeth Puchianu, Varga Melinda és Balázs Imre József. A Márton Áron-pályázatban írásokkal jelentkeztek: Ferenczes István, Tar Ildikó, Oláh-Gál Elvira, Nagy Zoltán, Czegő Zoltán.

Dani Erzsébet csíki könyvbemutatójáról

Alig pár hónappal Dani Erzsébet "Székelyföldi intézményi sors - két meghatározó kulturális közgyűjtemény történetének tükrében” című könyvének bemutatója után, egy újabb, valószínű nagysikerű könyvvel jelentkezik Dani Erzsébet, melyet most Csíkszeredában ismertettek. „Identitásgyarmatosítás Erdélyben” már a címében is jelzi azt a témakört, amelyet maga az alcím foglal rögtön keretbe: Identitásdrámák és interkulturális stratégiák a Trianon utáni székelymagyar irodalomban. 

Összenő, ami összetartozik…

– „Szerelmi vallomás…” –

Amikor az év elején megkaptam a Székelyföld folyóirat felkérését, hogy: „(…) arra kérünk tehát benneteket, hogy »ünnepi« lapszámunkba, március végéig, írjatok a Székelyföldről (mint történelmi-földrajzi-kulturális-politikai régióról! – kiemelés tőlem: L. Gy.) verset, karcolatot, naplójegyzetet, szerelmi vallomást, anekdotát, csujogatót, reklámszöveget – bármit, amit szívetek (vagy a Múzsa!?) diktál...” – elgondolkoztam a felkérésen. De a virtuális Székelyföld, vagy annak képe, nem jelent meg a szívemben. Nem képezett „egységet” a tudatomban.

Székelyföld 2015/10.

A Székelyföld 2015. októberi számában szépirodalommal jelentkeznek: Markó Béla, Tóth Erzsébet, Vörös István, Nagy Kopány Zsolt, Borsodi L. László, Simonfy József, Füzi László. A Literata Hungarica rovatban Cs. Nagy Ibolya ír Farkas Árpád kései verseiről.

Subscribe to this RSS feed